A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

II. József császár idejében, 1783-ban az országról egy kataszteri felmérési térkép készült. Ennek a mi területünkre vonatkozó két szelvénylapja is kitűnően igazolja, hogy Ceglédtől Törtei községig ÉNy—DK-i irányú homokdűnék sorakoznak, egymással párhuzamosan (XV. tábla). Utakat is látunk ezen a térképen, amelyek a két várost, Ceglédet és Nagykőröst kötik össze. Egy másik út Ceglédről Törtei, illetőleg Nagykőrösről, Törtelen át, Szolnok felé vezet. Cegléd, Nagykőrös között három utat is megfigyelhetünk, s ezek közül a középső a mi elpusztult Nyársapát községünkön haladt keresztül. A jobb oldali út, amely szintén É—D-i irányban vezetett, éppen Nyársapát helységénél szűnt meg. A térkép közepén, a két párhuzamos dombvonulat mellett „Stellung" felirat mutatja a mi Templomhalmunkat. Van egy másik kéziratos térképünk is, amely szintén II. József császár utáni időkben készült. 1798-ban Mócsy (Mótsy) György hites földmérő rajzolta (XVI. tábla). Számunkra különösen ez az utóbbi térkép jelentős. A Templomhalom a XXXI. és XXXII. sectióba esik. E két sectiótól a többi sectiót egy dűlőút választja el. A dűlőút és a két említett sectió találkozásánál, annak közelében „Lapicidina" feliratot olvashatjuk. Ezzel azt a helyet jelölték meg, ahol az elpusztult falu állott. A lapicidina felirat alatt egy másik felirat is van: „Fossa Leucas illionaces pro dealbanis Rustic anis". A térképrajzoló itt egy olyan mélyedésre hívja fel a figyelmet, amelynek rétegeiből falusi házak meszelésére alkalmas nyersanyagot lehet gyűjteni.

1 Nyársapáti ásatásaink során két prágai geológus, dr. Karel Zebera és dr. Vojtek Ambroz tanulmányozták a táj geológiai viszonyait. Megállapították, hogy a Templomhalomtól délre, mintegy 450 m távolságra, valóban van egy olyan ásott gödör, amelynek aljában és gödörfal metszetében, negyedkori rétegben, réti mészkövek vannak. Az innen és valószínűleg a környék más hasonló helyeiről előkerült, kitermelt mészkődarabokat használhatták fel az egykori falu építői. A lakosság általánosan darázskőnek hívja ezt a szénsavas mésszel összeragasztott homokos réteget. Már a XIX. századból éppen Ceglédről vannak adataink, amelyek azt bizonyítják, hogy az ilyen darázsköveket építkezéseknél felhasználták. (Lásd: Petróczy Sándor: Cegléd település- és népességtörténete. Bp. 1961. 13. Rotaprint kiadás.) Ezeknek a réti mészköveknek megvan az a sajátossága is, hogy a rétegeken végighúzódó, szürkésfehér színű, néhány cm vastag réteg szétmorzsolva meszelésre is alkalmas. Mótsy földmérnök tehát nem állított valótlanságot, amikor térképén megjegyezte, hogy ezen a helyen meszelésre alkalmas réteg található. Az 1940-es évek végén egyébként személyesen is tapasztalhattuk, hogy a lelőhely közelében lakó, egykori Farkas Elek tanya lakói kisebb gazdasági épületeik (ólak) meszelésére valóban használták a réti mészkőre rakódott igen vékony „mészréteget". A Mótsy-féle térkép jobb oldalán húzódó dűlőút alsó végénél egy másik felirat is olvasható: „Molnár Kuttya". Az idézett szavak között egy térképészeti jel látható, éspedig egy gémeskút rajza. A környékbeli tanyák idősebb lakói még jól emlékeznek arra, hogy a XX. század elején, amikor tájunkon rét és legelő volt és földművelés alá a területet nem szántották fel, a legeltető gulyások, kanászok ebből a kútból itattak. Ma viszont a kút teljesen elhagyatott, környéke a legnagyobb szárazság idején is tocsogós, sással benőtt terület. 1 A térkép felkutatását és az arról készült fényképet dr. Balanyi Béla levéltárosnak, a nagykőrösi múzeum vezetőjének köszönhetjük. 41