A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)
Trogmayer Ottó: X–XII. századi magyar temető Békésen
A temetőtől kissé távolabb fekvő zsugorított sírok időrendi helyzete neheze« tisztázható. A sírok földjében újkőkori cserepek voltak, egy sír melléklete pedig; nagyméretű, átfúrt, kaptafa alakú kőbalta volt (XIII. 4). Noha honfoglaláskon temetőinkben elvétve előfordul zsugorított temetkezés, ebben az esetben határozottaa állíthatjuk, hogy a zsugorított sírok nem az Árpád-kori temető együtteséhez tartoztak. Feltehetőleg késő neolit, esetleg kora rézkoriak, a teleppel egyidősek. Más tiszai telepeken is előfordul, hogy a telepet eredeti fekvésétől az idők folyamán egyre távolabb találjuk, a felhagyott telep helyén a temető áll. Az is előfordul, hogy a telep idővel ismét a temető fölé kerül. 17 A 46. sírban talált kőbalta helyzete figyelemre méltó. A csontváz fekvése, és a balta helyzetéből feltételezhető, hogy a kőbalta nyelét a halott kezébe adták. Ma is kérdéses az ilyen jellegű kőbalták nyélbeerősítésének módja. Ha ugyanis az átfúrás, amely általában igen vékony, minden esetben a_ szerszám szíjakkal való nyélbe erősítését szolgálja, akkor az eszközt kapaként használták. Ha viszont az átfúrás a nyél beerősítésére szolgált, az igen vékony átmérőjű nyél miatt a nagy súlyú eszköz baltaként való használhatósága kérdéses. Jelen esetben az eszköz fekvése alapján feltételezhetjük, hogy átfúrásába kb. 2 cm átmérőjű nyelet erősítettek és baltaként használták. A balta a sírban élével a halott feje feléfordult. Az ezzel kapcsolatos szokásokat Banner részletesen elemezte a zsugorított temetkezésekről írott művében. 18 Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy a balta foka lényegesen kopottabb, töredezettebb, mint a különben jó állapotban levő éle. így azt is feltételezhetjük, hogy funkciójában a lényegesebb szerepet a balta foka töltötte be. Ami pedig azt jelenti, hogy előbbi feltevésünk kétséges. A nyújtott csontvázas sírok korára nézve elsősorban a sírokban talált pénzek tájékoztatnak. A sírokból a következő érmek kerültek elő: 3. sír meghatározatlan, kora Árpád-kori pénz töredéke. 5. sír. Salamon (1063-1074) CNH. I. 19. töredék. 27. sír. I. László (1077-1095) CNH. I. 36. töredék. 31. sír. I. Béla (vezér) CNH. I. 15. töredék. 32. sír. I. László (1077-1095) CNH. I. 25. töredék. 36. sír. Salamon (1063-1074) CNH. I. 20. töredék. 40. sír. I. László (1077-1095) CNH. I. 25. töredék. 57. sír meghatározatlan, kora Árpád-kori pénz töredéke. 58. sír meghatározatlan, kora Árpád-kori pénz töredéke. 76. sír. II. Béla (1131-1141) CNH. I. 57. pénze. 99. sír. I. András (1046-1060) CNH. I. 14. töredék. 107. sír. Salamon (1063-1074) CNH. I. 19. töredék. 114. sír. I. László (1077-1095) CNH. I. 36. töredék. Az érmek tanúsága szerint a temetőt a XI. sz. első harmadától a XII. század első harmadának végéig használták. A temetkezési szokások és a tárgyi anyag egy része azonban régibb időre utal, a temetőnek jóval előbbi telepítését valószínűsíti. 17 Csalog József szíves szóbeli közlése szerint ilyen jelenség mutatkozott a Szegvár tűzköves lelőhelyen. 18 Banner J.: A magyarországi zsugorított temetkezések. Dolg. 1927. 1—122. p. 19 Nyári Albert: Temető királyságunk első századából. AÉ. 1902. 231. p. 20 Kiss Lajos: Eperjeskei honfoglaláskori temető. AÉ. 1920—22. 54. p. 17. kép. 34
