A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Csongor Győző: A Tisza folyó és holtágainak vízi hemipterái és a hínárvegetáció cönológiai vonatkozásai Szolnok és Csongrád között (kivonat)

Tisza folyónk hazánk területén két jól elkülöníthető szakaszra bontható. Tiszabecstől Tarpáig kavicsos medrű felső szakaszra s innentől kezdve végig, a déli országhatárig — csekély középszakasz átmenettel (Vásárosnamány—Tokaj) alsó szakaszra. Ennek az alsó szakasz jellegnek legszebb területe Tiszafüredtől Szegedig terjed. A legtöbb holtág, a legszebbek, Szolnoktól Csongrádig, tehát az általam ismertetett területen belül található s tanulmányozható. Valamikor ez volt a folyó legkanyargóbb szakasza, a vízszabályozás következtében ma már eltűntek a hatalmas vízvilágok, s egyes megmaradt morotvák, mint a Szajol, Szolnok, Nagyrév, Tiszaug és Csongrád közelében elterülők, jelenleg csak hírmondói a réginek. Kivesztek a Tisza mellékéről az olyan jellemző hinárok, mint a kolokán (Stratiotes aloides), melyet 1950-ben Levelénynél találtam utoljára s jelenleg csak Tokajtól fölfelé (különösen Tiszanagyfalu határában) lelhető meg, továbbá az orvosi kálmosgyökér (Acorus calamus), vidrafű (Menyanthes trifoliata) és mások s a hinárosok „. . . a legmélyebb pontokon is csak embertől, állattól állandóan zavartan tengődnek. Igyekszenek végső menedékként meghódítani a maguk számára az új körülmény kínálta új termőhelyeket: a töltések mentén sorakozó kubikgödröket, csatornákat, holtágak csendesebb zugait." (Timár i. m. p. 85.) Tanulmányom német nyelvű részében felsorolom a bejárt 23 termőhely-, illetőleg Rhynchota lelőhelyet a megfigyelt növény- és gyűjtött állatfajokkal. A felsorolt gyűjtőhelyek (mint a mellékelt fényképek, tájfelvételek is mutatják) egymástól egészen eltérő jellegűek, s a lehető legnagyobb változatosságot mutatták. A gyűjtött fajoknál tekintettel voltam a kihalászott példányok á*cf és 92 mennyiségi viszonyaira, és azok fejlődési, lárva állapotára is. A gyűjtött 25 poloskafaj nem öleli föl a Tisza és környékének teljes Rhynchotafaunáját. Feltűnő egyes fajok hiánya, melyek az északabbra és délebbre eső területekről kimutathatók voltak. Ami a vizsgált fajok cönológiai szerepét illeti, a vízi poloskafajok számára legkedvezőbbnek a Myriophylleto-Potametum Soó associatió bizonyult, ahonnan kutatási területemről 17 faj került elő. Csaknem ugyanennyi (16 faj) ismeretes a LemnetoUtricularietum Soó associatióból s jóval kevesebb a Nuphareto-Castalietum albae Koch (8) és a holtágakat szegélyező Phragmitetum typhosum társulás sekély vizéből (5). Feltűnő nagy számban gyűjtöttem a kubikgödrök vizéből (14) s ez annyiból figyelemre méltóbb, mert ezek a legújabb termőhelyek a hullámtéren, tavaszi időben az élő vízzel, a Tiszával a legközelebbi kapcsolatot mutatják. Végezetül, a német .szövegben összegeztem az egyes fajok szerepét a növénytársulásokat illetően. Csongor Győző IRODALOM — LITERATUR: 1. CZÓGLER KÁLMÁN: Aphelocheirus aestivalis (Fabr) a szegedi és hódmezővásárhelyi Tiszában. Acta Biologic a, Tom. 4. fasc. 2., Szeged (1937). 2. HORVÁTH GÉZA: A Balaton vizében és víztükrén élő Hemipterák. Magyar Biológiai Kutató Intézet Munkáiból. IV. köt. Tihany (1931). 3. STICHEL W.: Illustrierte Bestimmungstabellen der deutschen Wanzen, Berlin (1925— 1938). 4. KIRICSENKO A. N. : Nasztojascsie polucsesztkokrülüe europeszkoj csaszti Sz. Sz. Sz. R. (Hemiptera) Moszkva—Leningrád (1951). 5. TÍMÁR LAJOS: A Tisza hullámterének növényzete Szolnok és Szeged között. 1. Vízi növényzet (Potametea Br.—Bl. et Tx.), Botanikai Közlemények XLV. köt. 1—2. füzet (1948—1953) 1954. 230