A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Szelesi Zoltán: Szeged új képzőművészetének bibliográfiája 1945–1960

Az eszmei tisztázódást szolgálva a szegedi sajtóban egymás után jelennek meg az elvi cikkek. Ide tartozik Háy Károly László: „Szabadságharc és művészet",

4 Zsellér Endre: „A képzőművészet szerepe az országépítésben"

5 és Donászy Kálmán: „Haladás és korszerű művészet"

6 című írásai. A múlt örökségeként ránkmaradt kispolgári eszmék elleni kulturális küzdelmünkben azonban a legfőbb segítséget a szegedi művészek is a szovjet képzőművészettől kapták. Festőink és szobrászaink a helyi újságban már 1946 nyarán olvashattak kiváló szovjet kollegáik: Nalbandjan, Plasztov, Bogorodszkij, Verejszkij és Jakov munkáiról. Ebből a szempontból tanulságos volt Varsavszkij Lev: „Ismerjük meg a Szovjet művészeit"

7 című cikke, mely új képzőművészetünk kialakításában irányt mutatott. A szegedi művészek szervezettségének fokozódását tükrözi, hogy 1946 júliusában megalakult a Szegedi Szépmíves Céh, mely feladatául tűzte ki a helyi képzőművészek támogatását, valamint Nagybányához és Szolnokhoz hasonlóan, egy szegedi művésztelep létesítését.

8 Ezenkívül művészettörténeti előadásokat, valamint a közönség és a művészek kapcsolatát kialakító ankétokat rendezett. Elnöke: Dorogi Imre festőművész, főtitkára: Abonyi Tivadar főrendező volt. Ugyanez év őszén alakult meg a Szegedi Művészeti Tanács

9 is, melynek célkitűzése az volt, hogy az irodalmat és a művészetet közkinccsé tegye, s felkarolja a széles munkás- és paraszt tömegekből feltörő tehetségeket, akiknek nagy része a múltban elkallódott. Szegeden a tárlatok egyre sűrűbbé és rendszeresebbé válnak. A kollektív kiállításokon kívül az önálló, egyéni bemutatkozások is helyet kapnak. Sőt külföldi művész, a délszláv Kujundzsics Zs. Dezső, nagy érdeklődéstől kísért szobrászati kiállítást rendez Szegeden, mely a magyar—jugoszláv művészeti kapcsolatok kialakítására ad első reményt.

10 A tárlatok sorából kiemelkedik az 1948 januárjában, a Fórum-klubban rendezett kiállítás, melyet két hónap alatt közel 4000-en látogattak meg. Tizenkétszer tartottak tárlatvezetést, melyek nagy mértékben hozzájárultak a helyes művészi felfogás kifejlesztéséhez. „A Magyar Kommunista Párt művészeti akciójának keretében rendezett kiállítás úgy mennyiségben, mind minőségben felülmúlja az eddigi kiállításokat" —, olvashatjuk a helyi újság tárlatot méltató cikkében.

11 Azonban nemcsak sikeres rendezvényekről kapunk tudósítást, hanem művészettörténeti munkástanfolyamok beindításáról is hírt szerzünk.

12 Amint látjuk, a felszabadulást követő első években — ha egyelőre nagy vonásokban is, de — kialakult Szeged új képzőművészetének arculata. Jóllehet, hogy az indulás időszakának művészeti eredménye még erősen megosztott értékű volt, de ki kívánhat egyértelmű fejlődést olyan korszak kezdetén, melyet a születő új és a halódó régi harca jellemez. Szocializmusunk alapjainak ellentmondásoktól nem mentes, küzdelmek közt történő lerakása, természetszerűleg visszatükröződött a Tiszaparti város gazdasági és kulturális életében is. Azonban kétségtelen, hogy egy sor új pozitív jelenség feltűnése reménykeltőén meghatározta az elkövetkező évek fejlődésének lehetőségeit. 4 Háy Károly László: Szabadságharc és művészet. Délm. 1945. márc. 15. 5 Zsellér Endre: A képzőművészet szerepe az országépítésben. Délm. 1945. ápr. 1. 6 Donászy Kálmán: Haladás és korszerű művészet. Délm. 1945. ápr. 8. 7 Varsavszkij, Lev: Ismerjük meg a Szovjet művészeit. Délm. 1946. aug. 25. 8 Megalakult a Szegedi Szépmíves Céh. Délm. 1946. júl. 28. 9 A zenészek, az írók és a képzőművészek kijelölték képviselőiket a Szegedi Művészeti Tanácsba. Délm. 1946. okt. 18. 10 [Lőkös Zoltán] (1. z.): Két képzőművészeti kiállítás. [N. Kovács Mária és Kujundzsíts Dezső tárlata.] Délm. 1947. ápr. 10. 11 Megnyílt a szegedi képzőművészek kiállítása a Fórum Klubban. Délm. 1947. dec. 16 12 Bíró László: Művészettörténet a munkástanfolyamon. Délm. 1948. máj. 26. 164