A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Sándor: Palánk

Szeged, illetőleg a Palánk vendégfogadóiról a XVIII. századot megelőző időkből nincsenek adataink. Lehetséges, hogy az ideérkező idegenek addig a kolostorok, vendégszeretetét élvezték. Egy XVII. századi adat szerint raguzai kereskedők az alsóvárosi kolostorban találtak szállásra. A XVIII. században Szeged katonai garnizonná, jelentős kereskedővárossá, fontos tiszai átkelőhellyé válik. A számos átutazó hivatalnoknak, katonatisztnek, kereskedőnek vendégfogadók állanak rendelkezésére, amelyek a tanácsháza és a nagypiac szomszédságában nyílnak meg. Szép sorjában következnek az egyik fogadóról elnevezett Feketesas utcában. Ismeretes, hogy a régi idők írástudatlan embere számára a boltokat, fogadókat, cégérükről nevezték el. Idézzük itt fel főleg Beck Pista visszaemlékezései nyomán a régi szegedi cégéreket, amelyeket olykor még mai öregek is emlegetnek. A boltcégérek között legrégibb volt Rókuson, a budai országúton a Három kereskedőhöz címzett vegyeskereskedés. A cégtábláján magyar, német és török kereskedők voltak ábrázolva, amint egymással cukor, kávé és törökpipa fölött alkudoznak. Ez a kereskedés már a XVIII. század végén fönnállott. Régi és érdekes boltcégér volt a Szentháromság utcai Molnár-féle házban fönnállott és A kengyelfutóhoz címzett szatócsbolté. Ennek táblája egy jó távlattal festett utcát ábrázolt, amelyen a kengyelfutó szűk trikóban, kezében lovaglóvesszővel, az utcagyerekektől kísérve fut. Ezt a cégtáblát Nagy Ferenc festőművész festette az 1840-es években. Ugyancsak Nagy Ferenc festő festette Weinglein Ferenc fűszerkereskedőnek a cégtábláját, amely a A polgárhoz volt címezve és az 1840. évben újjáalakult szegedi lovas polgárőrség egyik tipikus alakját, egy rókusi disznóvágót ábrázolt. Művészi kivitelű boltcégér volt a Vitkovszky rajztanár által festett és az Oskola utcai Egressy-féle házban, egészen az árvízig fennállott Zum Soldaten nevezetű pálinkás bolt cégtáblája, amely egy szegedi háziezredhez tartozó, ún. 46-os bakát ábrázolt csákósan, fehér Waffenrockban és fehér vállszíjon lógó panganéttal. Ezt a képet, valamint Nagy Ferencet, későbbi átfestésekkel tönkretették. Érdekes cégtáblát festett Bloch akadémiai festő apjának szatócsboltjára. Ez ugyanis III. Napóleont ábrázolta a vegyeskereskedés tárgyaiból összeállított arcképben, melyben az orrot egy vörös cseréppipa ábrázolta. Szegedi egyenruhás polgárok alakjait korhű öltözetben festették meg Aradi József és Gera szabók cégtábláján. Érdekes hármas tagozatú tilalomtábla volt a szegedi hajóhídnál is, amelyet Joó Ferkó szegedi piktor, Dankó Pista apósa festett. E tilalomtáblán az első kép: egy pörgekalapos, kislajbis, bőszájú inges-gatyás parasztember hosszú bottal, kezében vörös pipával, nagy füstöt eregetve kilép. Oda is van írva: Tilos a dohányzás. Alatta a második kép. Ugyanolyan parasztember kocsin ülve, a futó lovak közé vág. Aláírás: Tilos a sebes hajtás. A legalsó harmadik kép: az ábrázolt személyt deresen, egy nagybajuszú, kékdolmányos, tarkazsinóros hajdú mogyorópálcával üti. Ezen nem volt írás, de mindenki világosan megértette belőle, hogy a hídon való dohányzásért, sebes hajtásért bot jár. Ez a feudális időket idéző tábla is elpusztult. A szegedi vendégfogadókat is cégérükről lehetett fölismerni. Talán a Feketesas volt köztük a legrégibb. Épülete, hatalmas beszálló udvarával, ma is áll. Tömörkény István, akinek édesapja itt fogadós volt, gyermekkori emlékeit így örökíti meg: „Az öreg Feketesasban mindig volt néhány sas egy ketrecben, a pincében pedig láncon rókafiak lakoztak. Az udvaron szabadon sétált a gólyapár, meg a gödény, ellenben a sündisznók az istállóban tartózkodtak. A padlás tele volt galambbal, a folyosókon 153