A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Juhász Antal: A tiszai hajózás és a szegedi super-mesterség

6. A Mesternek nyári holnapokba reggeli öt órátul estvéli hét óráig 1 Ft 31 „ 7. Az Első Legénynek vagy is Pallérnak 1 ,, 05 „ 8. Minden Legénynek a ki Mesterségét érti 52 kr 9. Két esztendős Inasnak 33 „ 10. Egy esztendős Inasnak 26 „ Ide értvén hogy a munkát magok eledelén tartoznak végezni."

22 Mielőtt rátérnénk a hajóépítők számának gyarapodására és az ipar további fejlődésére, meg kell világítanunk azt a kérdést, hogy kiket tarthatunk a régi iratok alapján hajóépítőknek? Idős mesterektől a hajóépítő ácsoknak csak super elnevezését hallottuk. Előfordul ez az elnevezés régi iratokban is. Sokkal gyakrabban szerepel azonban tanácsi jegyzőkönyvekben, összeírásokban és másutt a faragó, magyar faragó (latin szövegben Faber Lignarius, Faber Lignarius Hungaricus megnevezés). Kovács János határozottan állítja: „. . . tévedés, hogy a hajók Szegeden »faragók« által készíttetnek" (kiemelés tőlem!). A faragók szerinte „oly mesteremberek, akik céh nélkül az ácsés kőműves-mesterséget együttesen űzik s házépítéssel foglalkoznak". Giday Kálmán figyelembe veszi Takáts Sándor levéltári kutatásainak hivatkozott eredményeit, de a XIX. századra vonatkozóan külön tárgyalja a faragóipart és a hajóépítést.

23 Pedig éppen ebből az időből származó adatok bizonyítják, hogy a szegedi fahajókat faragók, helyesebben faragó, magyar faragó elnevezésű iparosok is építették. A korábban már idézett munkákban olvashatjuk: a hajóknak „alkotó mesterei ide való születésű Magyar úgy nevezett Faragók . . ." Ugyanez értelemben használja a kifejezést Fényes Elek: „Hasonlóképpen száraz és vízi malmokat nem csak kis, hanem a Tiszára és Dunára megkívántató kereskedő hajókat is, szinte ezen magyar faragók készítenek . . ,"

24 Tehát nem superoknak, hanem magyar faragóknak nevezik a szegedi hajóépítőket! Super mesterségmegjelölés a szegedi iparosok 1830-as és 1844-es összeírásaiban sem szerepel, ellenben faragó (az 1830-asban „Fabri Lignarii Hungarici") igen. Elképzelhetetlen, hogy a mesteremberek összeírásaiból — amelyben még a halászok is szerepelnek (!) — az ekkor már országoshírű hajóépítőket kihagyták volna! Nem hagyták ki, hanem faragó ill. magyar faragó néven szerepeltették őket! Hadd álljon itt még bizonyítékul néhány apró, de igen döntő levéltári adat! 1821-ben polgárrá fogadták Etsedy Franciscust, 1824-ben pedig Terhes Josephust.

25 Mindkettő neve mellett a foglalkozás megjelölése: faber lignarius (ács)! A faber lignarius itt is csak hajóácsot jelenthet, hiszen mindkét család leszármazottai még a múlt század végén is hajóépítők voltak. 1833-tól 1847-ig 58 faragót fogadtak polgárrá, s köztük olyan ősi hajóépítő-családok nevére bukkanunk, mint Ábrahám, Berta, Kopasz, ökrös stb. Mindannyiójuk foglalkozásának megjelölése: faragó. Úgy hisszük, a felsorolt adatok félreérthetetlenül bebizonyították állításunkat: a faragók, magyar faragók foglalkoztak hajóépítéssel. Természetesen nemcsak azzal, hanem mindenféle faragó, fűrészelő munkával is. De ha az összeírásokban superok nincsenek, faragókon feltétlenül hajóépítésnél dolgozó munkásokat kell értenünk, mivel a fent említett két iparosösszeírás külön megemlíti az ácsokat (házépítőket) is. 22 Munkadíjak 1812. évből. Szeged, 1813. 23 Giday Kálmán: Hozzászólás Tolnai György: A parasztipar kialakulása és lökés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—49) с vitacikkhez. Századok, 1957. 5—6. 790—98. 24 Fényes Elek: Magyarországnak . . . mostani állapotja. Pest, 1839. IV. 25 SZÁL, Befogadott polgárok névjegyzékei 1795—1830. 132