A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Juhász Antal: A tiszai hajózás és a szegedi super-mesterség

Abb. 9. kép. Készülő hajó a Tisza-parton (1908) In Arbeit befindliches Schiff auf dem Theissufer (1908) hajóépítőket a felső-ausztriai Gmundenből. Ez a telepítés a felszabadulás után folytatódott, főleg a korábban hódoltsági vidékekre. 1703-ban faanyagot, hajókat és a meglevő hajók javítására 50 schoppert kértek Szegedre. Az újból megindult sószállítás is akadályokba ütközött, ezért Hueber sófelügyelő 1712-ben Bécsből hajókat kért Szegedre, hogy az itt tárolt sót tovább szállíthassák. 1738-ban az Erdélyből és Tokajból Szegeden összegyűlt hajók javítására Claudius Lefort du Plessy főhajómester 21 osztrák schopper-mestert küldött a városba.

16 Ezek az adatok arra vallanak, hogy ez idő tájt Szegeden nem lehetett elég hajóépítő, és nem volt elegendő nyersanyag, de szerszám sem. Az osztrák telepítéseknek az volt a céljuk, hogy itt hajóépítő mestereket képezzenek, akik ki tudják elégíteni a helyi szükségleteket. Ezt a célt aránylag hamar elérték. Az 1740-es években hatalmas mennyiségű faanyagot küldtek hazánkba, de külföldi mesterek telepítésére ekkor már nem volt szükség. Takáts Sándor kutatásai alapján tisztán áll előttünk a szegedi hajóépítés XVIII. századi helyzete. A levéltári adatok által bizonyított német hatásra utal a mesterség országosan ismert super elnevezése is, amely a német Schopper (tömő) szóból származik. Később a mesterség teljesen el magyarosodott, ugyanis a XIX. századi hajóépítők között elvétve sem találunk idegen hangzású neveket. A XVIII. század második felében az Alföld egyre több kivitelre kerülő gabonát termelt és megindult a Délvidéken meghonosodó dohány exportja. Mindez fokozott 16 Az adatok Takáts Sándor i. m. 102—116. Közös pénzügyi levéltárban végzett kutatásokból. 9 Múzeumi Évkönyv 129