A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Juhász Antal: A tiszai hajózás és a szegedi super-mesterség

Abb. 7. kép. A superok faragás közben Schiffbauer beim Holzbehauen a városon fölül, Porgányon, Vesszősben és Nagyfában tárolták. Itt volt a szegedi fakereskedők telephelye.

7 A Tiszán Záhony tájékáról jó vízzel, jó időben 8—10 nap alatt értek haza

r de kis vízzel csak 12—14 nap alatt, nagyon alacsony nyári vízállásnál még később Szolnokról 5 nap, 5 éjjel tartott az út, — ha éjjel' is jöttek. Csendes időben rendszerint éjjel is úton voltak. Csak akkor kötöttek ki éjszakára, ha esős, szeles, zivataros idő partra kényszerítette őket. Éjjel a vízimalmok és lehorgonyzott hajók természetesen ki voltak világítva, sőt az utóbbi időkben a tutajosoknak is kötelezővé tették a kivilágítást. Deszkából, rőzséből, szárból, — a tápéiak gyékényponyvából — az első tábla elején egy kis féltetejű gunyhót, gulibát építettek. Ujabban kátránypapírral fedték és ide húzódtak rossz időben. A gunyhó elé vastag földréteget hordtak a tutajra, itt volt a tűzhely. A szeged-felsővárosi és tápai tutajosok krumplit, tarhonyát, szalonnát, sót, paprikát vittek magukkal az útra. Rendszerint tarhonyás krumplit főztek bográcsban. Kenyeret kikötéskor partmenti falukban vettek. A rutének legtöbbször puliszkát ettek, „kiteritötték, fölvágták, úgy ötték". Babot főztek még, vagy nyárson szalonnát sütöttek. Különben egyszerű, igénytelen emberek voltak, háziszövésű ruhát és szíjas bocskort viseltek. 7 Zakar András tápéi tutajos sokáig volt fapásztor Beck Jenő és Lippai Imre fakereskedők telephelyén. 125