A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

egy egyosztású házban állott, s a házat az esetleges szükségletnek megfelelően később* megnagyobbították. A padlószint rendszerint a tűzhely, illetőleg kályhák környékén jobban megégett. A külső járószinttől jól meg lehetett különböztetni valamennyit. A lesározás mértékéből lehetett megállapítani az egyes házak esetleges belső bútorozását is. A 7. háznál a lesározás mértékéből tudtuk meg, hogy a 2. egyben kisebb helyiségben az osztófal mellett négy karón álló ágy lehetett. Hasonlóképpen, ugyanebben a házban azt is láttuk, hogy a bejárattal szemben levő falhoz épült tűzhelynél és az ebben a helyiségben az északi oldalon munkahely volt kiképezve. A megismételt lesározásbóí tudjuk meg, hogy az 5. ház északi sarkában, és -a kemence között szintén fekvőhely állott, amely a padlószintből valamivel kiemelkedett. A kiemelkedés mértéke, csak néhány cm-t mutat, de így is megfigyelhettük a lesározás gyakoriságából, hogy a bejárati ajtó és az ágyig, vagy fekvőhelyig haladó útvonalon igen sokszor jártak. Nyársapát községének házait a térszintből 30—50—70 cm-es kisebb kiemelkedő dombocskák jelezték. Dr. Balanyi Béla, a nagykőrösi múzeum» vezetője megszámolta, hogy a Templom-ér partjain, kétoldalt, mintegy 72 ilyen dombocska emelkedik és ezek környékén nagyszámban kerülnek felszínre cserép, csont és vastárgyak töredékei. Feltehetőleg ezek a dombocskák mind házakat takarnak. Ezek feltárása még a jövő feladata. Annyit máris megállapíthattunk, hogy az elpusztult Nyársapát községében, a falu templomán kívül egy nagyobb, és kőből épült objektum állott, amelynek csak kutatóárkokkal állapítottuk meg helyét. De tudjuk azt is, hogy a valószínűleg telkes jobbágyok házaihoz egy kovácsműhely és egy bognárműhely tartozott. A kovácsműhely a 7. házban állott és talán nem tévedünk, amikor a bognárműhely helyét a 9. házban sejtjük. Az sem lehetetlen, hogy a 6. ház egy szokatlan méretű és alaprajzú, döngöltfalú épület volt és talán postaállomásnak használták. Ez a ház a feltárt templomtól nem messzire épült. A házak egymásközi távolsága átlag 20 m. Valószínűleg kertes házak lehettek, mint amilyenekről Majlát Jolán írt munkájában.

20 Az épületek tetőszerkezetére csak következtetni tudunk. Voltak házak, amelyeknek lesározott padlószintjeire megszenesedett gerendák zuhantak. Ezeket igen nagy gonddal sikerült kibontanunk. Azt hisszük, hogy ezek a gerendák a tetőszerkezetet tarthatták. Egy esetben, a 15. ház egyik helyiségében (D) a padlószinten szalmacsomót találtunk, amely szintén át volt égve. Még további vizsgálatot igényel annak eldöntése, hogy ennek a háznak valóban szalmából volt-e a héjazata. Amint a házak tetőszerkezetére nem tudtunk határozott választ adni, úgy nem tudjuk azt sem, hogy milyenek voltak az egyes házaknál a kémények. Zelenin írja, hogy a keleti szlávoknál kémények régebben nem voltak. A füst tehát megtöltötte az egész szobát és a tetőzetnek egy bizonyos részén vagy nyílásán tódult ki, illetőleg a tárva nyitott ajtón keresztül. Zelenin szerint a XIX. század első felében is voltak ilyen füstelvezető megoldások a nagyoroszoknál és a nyugati oroszoknál, néhol Ukrajnában is.

21 Az ilyen kémény,;nélküli tüzelőhelyeknek az az előnye, hogy nagyobb meleget adnak és a házak szárazon maradnak, viszont szerinte is veszélyesek az ilyen nyitott., tűzhelyek és nyitott füstelvezetések a szalmatetős házaknál. Eltekintve attól, hogy a falak kormosak lesznek, télen különös nehézséget jelent a 20 Majlát i. m. 21 Zelenin, Dimitrij: Russische (Ostslavische) Volkskunde, Berlin u. Leipzig 1927,, Walter de Gruyter et Co. 272. 108