A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

tak. A XXXII. tábla 4-es ábrán olyan zárütköző került elő, amely kovácsoltvasból készült. Az ajtópántok, ajtóvasalások és az ún. sasszegek szintén gyakori leleteink voltak. A 9. ház töltelékföldjéből vasból készült horog is került elő, amellyel halásztak. (XXXII. t. 13). Külön kell megemlékeznünk a 9. ház töltelékföldjéből előkerült faragó fejszéről (XXXIII. t. 16). Nem lehetetlen, hogy ez bognárszerszám volt és megerősít bennünket feltevésünkben, hogy ugyanennek a háznak töltelékföldjéből az forgatható köszörűkő került elő (XXXIII. t. 21). A XXXIII. tábla 13. ábráján bemutatott fejszefoka valószínűleg az ugyanezen táblán, de a 17. ábrán látható faragófejsze tartozéka. Sajnos az illesztési felületek letörtek, így határozottan nem állíthatjuk, hogy ezek összetartoznak. A 7. ház töltelékföldjében a XXXIV. t. 1 ábrán lóbéklyó töredéket látunk, amelynek közelében mintegy 70 cm-rel távolabb egy béklyókulcs is kibontásra került (XXXIV. t. 15),. A 18. ház töltelékföldjéből, illetőleg annak A4—B4 metszetárkából a XXXV. t. 11 ábráján bemutatott háromszögletű kapa volt a leletünk. A zárak közül a 15. ház címkével ellátott zárja érdemel figyelmet, amely kovácsoltvasból készült (XXXVI. t. 9—11, Ha, 15). Ugyanezen a táblán egy vonókést is láthatunk (XXXVI. t. 1), amely szintén a 9. ház tartozéka volt. Vitatható, hogy szintén a 9. ház töltelékföldjéből napvilágra került és a XXXVII. t. 5—9 ábrákon bemutatott vasalástöredékek ajtóvasaláshoz, vagy kocsivasaláshoz tartoztak. Erősen íveltek voltak. A XXXIII. t. 19 ábrán látható fenőkövet szintén a 9. ház töltelékföldjében találtuk. Ha azt vizsgáljuk, hogy a házakat hogyan építették, akkor általában azt mondhatjuk, hogy azok legtöbbje vertfalú. Amikor terméskőalapozásról szólunk, az még nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a fölmenő falak szintén vertfalú házak voltak. Egyetlen esetben találkoztunk olyan építkezési móddal, amikor a döngölt és lehetőleg agyagból készült alapozásra sárgombócokat (csömpölyegeket) raktak és ebből készült a felmenőfal (5. ház). Az is lehetséges, hogy a sövényfonásos házak esetleg nemcsak külső-belső tapasztassál készültek, hanem a sövényfonás két oldalára sárgombócokat raktak. Az előkerült nagyszámú töredékekből csak annyit tudunk megállapítani, hogy azokon vesszőlenyomatok voltak. Sövény fonással az 1, 9, 10, 11. házak készültek, terméskőalapozással pedig 5 ház készült (2, 3, 4, 7, 8). Határozottan vertfalú házak közül 7-et bontottunk ki (6, 12, 13, 14, 16, 17, 18). Egyetlen házunk volt olyan, amelyiknek boronástalpa volt. Sajnos, ennek felmenő falaiból semmi sem maradt meg, de azt sem tudtuk megállapítani, hogy a felmenő falakat esetleg a boronástalpba ácsolt oszlopok nem erősítették-e. Azt mindenesetre pontosan tudjuk, hogy a boronás talpakat összeácsolták. A tüzelőhelyek vizsgálatánál azt tapasztaltuk, hogy azok részint kemencék, vagy bögrés kályhák, vagy egyszerűen nyitott tűzhelyek voltak. A 13. háznak katlana is volt, amelyet közvetlenül a kályha mellé építettek. A kályhák téglalapalakúan, s úgy készültek, hogy azokon főzni és sütni is lehetett. Rendszerint a házak belsejét osztó fala mellett épült, úgy, hogy a szájnyílásuk a másik helyiség felé nyílt. Rendszerint azt látjuk, hogy a kályha, vagy kemence szájnyílásánál a másik helyiségben, rendszerint a konyhában nyitott tűzhely is állott. Ezek általában ovális alakúak és előttük kisebb-nagyobb pernyegödrök vannak a padlószintbe ásva. Csak két esetben találkoztunk olyan kemencével, amelyek egyosztású házban állottak (1-ső és 18. ház), itt a kemence teljesen érthetetlenül, rendszerint a ház nyugati oldalának mentén és a belsőség középrészén állt. Annak ellenére, hogy az 1-ső ház háromosztású, feltételezzük, hogy ez a kemence eredetileg 106