A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

termésköveket is, amelyek jelezték a ház e helyiségének határait. Hasonlóképpen az ÉNy-i oldalon is találtunk ilyen terméskő falrészletet, itt azonban a teljes habarcsréteg, valamint az e helyiséget határoló ÉK-i F4 jelzésű falvégződés teljesen hiányzott. E helyiségnek északi sarkában, a 31. szelvényben összefüggő és lerakott tégladarabokat találtunk, hasonlóképpen az ÉK-i sarokban is, a 24 és 33. szelvények határain. Feltételeztük, hogy itt végződhetett be a ház és ezek lehettek a ház sarkai. Sajnos a nagyszámban húzott kutató metszetárkok nem segítettek hozzá, hogy itt az eredeti falakat megtaláljuk. A metszetárkok azért voltak jók, hogy azokban mindenütt megtalálhattuk az eredeti és szürke agyagból döngölt alapokat. Ezekre előbb a terméskősort rakták le és rajtuk feküdtek a boronás talpak. Itt említjük meg, hogy ennek a helyiségnek K-i sarkában a téglatörmelékek, omladékok és az eredeti helyzetben mutatkozó téglasor mellett buzogányt találtunk, amelyet vasból kovácsoltak. A buzogány nyele szintén vasból volt és feje hat szakállú volt. Képét a XXXI. tábla 15. ábráján láthatjuk. Felvetődik a kérdés, hogy a 15. háznak С és D helyiségei tartozékai voltak-e annak az épületnek, amelyiknek А, В helyiségei valóban összefüggők. A kérdés annál is indokoltabb, mert а В és С helyiségek közötti kapcsolat az ÉK-i oldalon erősen zavart. Ennél az Fi főfal csak egy részletben maradt meg, tehát а С helyiségnek а В helyiséghez való kapcsolata a DNy-i oldalon vitatható. Vitatható az is, hogy а В helyiség ÉNy-i végfala melyik volt. Az-é, amelyet Fo főfalnak tételeztünk fel és amelyben a terméskövek 1,7 m hosszúságban, eredeti helyükön fekszenek, vagy pedig az a falrész volt az ÉNy-i végfal, amelynek falcsonkja a 68. szelvényben került kibontásra, és amelynek két végénél egy-egy ágasfa helyét ástuk ki. Véleményünk szerint а С és D helyiség az előadottak ellenére is kapcsolható az A és В helyiségből álló 15. számú házhoz. Ezt arra a megállapításunkra alapozhatjuk, hogy а С helyiségben kibontott F2 jelzésű alapozás ugyanabban az irányban halad, mint а В helyiségnél feltüntetett alapozás. Lehet azt is vitatni, hogy а С és D helyiség esetleg különálló épület volt és amely csak mint melléképület kapcsolódott az eredeti A és В helyiséghez. Ellene mond ennek а С és D helyiségek mérete. А С helyiség nagyságát már ismerjük. A D helyiségnek az F2 főfal meghosszabbításában az ÉNy-i falrésze 7,3 m. Ugyanilyen méretű ennek a helyiségnek a DK-i főfala is, míg а С és D helyiséget elválasztó osztófal a két helyiség méreteit ezen a részen, tehát szélességben azonosítja. Két nagyméretű helyiségről van végeredményben szó, amelyek egymáshoz ajtóval kapcsolódtak, viszont ezen helyiségekben nem volt sehol sem tűzhely. А С és D helyiségeknek az А, В helyiségekhez való kapcsolódása azzal is vitatható, hogy utóbbi helyiségek ÉK—DNy-i irányú hosszanti főfalai nem azonosak az А, В helyiségek osztófalainak irányával, hanem attól kissé elfordulnak. Ez az elfordulás az 51. szelvény sarkában 6°-os. Vitatható az is, hogy a D helyiségben az ÉK-i végfal valóban azé, amelyet mi metszetekkel igyekeztünk meghatározni. Ezt határozottan nem állíthatjuk, de emellett szólnak az e helyiségek sarkaiban lerakott téglasorok és téglatörmelékek. Feltételezhető, hogy а С és D helyiségek gazdasági jellegű építmények lehettek. Nem lehetetlen, hogy a D helyiség egy nagyobb és talán kocsiszínnek használt épületrész lehetett, amelyhez а С helyiség kapcsolódott és ebben talán a kiszolgálószemélyzet lakhatott. Viszont tűzhelynek akkor is kellett volna а С helyiségben lennie, aminek viszont — mint említettük — nyomát sem találtuk. Arra gondoltunk, hogy ez a 15. ház a földesúr egyik ispánjának lehetett lakása, éspedig legkorábban I. Mátyás idejében. Közvetlenül a háza mellett gazdasági jel96