A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Csongor Győző: Móra Ferenc és a természettudomány

Ezek után lankadatlan szorgalommal dolgozik a két szerző. Az egyik Wagner levélből kitűnik, Pósa Lajos egy kicsit neheztel Mórára, mert egy időre elhanyagolja a versírást. Közben Móra átnézi s nyelvi szempontból átjavítja Wagnernek egy készülő ifjúsági művét. S ha hozzávesszük, hogy 1909 januárjában a Singer és Wolfner cég Mórától még a Havas-Pósa Olvasókönyvek II. osztályú kötetébe 8 éves gyermekek számára olvasmányokat kér,

12 beláthatjuk, hogy írónk nyakig van a munkában. 1909. május 28-án Wolfner arról értesíti a szerzőket, hogy a kész tankönyvet a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1909/59354. sz. alatt engedélyezte. A következő hónapban megküldi a Természetrajz I. és II. kötetének hivatalos elismerő bírálatát s gratulál is neki. A hivatalos bírálat előtt több budapesti tanár, igazgató, köztük az író bátyja, Móra István is tettek megjegyzéseket a készülő könyvhöz. Egy kivételével mind kifogásolták, hogy nem tárgyalja az embert. (Valószínűleg azért maradt ki a kéziratból, mert az akkori tanterv értelmében az embert a IV. osztályban, az egészségtanban kell tárgyalni s leírni. Wolfnerék azt kívánták, hogy jó volna a majom előtt az emberről is írni, röviden, két-három lapot.) A végleges szövegben már szerepel az ember leírása: Gerinces állatok. 1. Emlősök. Az ember. Hogy az ember származásáról itt még nem esik szó (nem is eshet!), az természetes, egy századeleji munkában, még hozzá iskolai tankönyvben. Mindenesetre ki kell emelnem, az is nagy szó volt, hogy a tankönyvírók (minden bizonnyal Móra) a majomról szóló fejezetben „kézről" mernek beszélni! A hivatalos bíráló Erőss Lajos dr., középiskolai képesítésű, polgári iskolai tanár.

13 A 16 gépelt oldalas bírálat

14 másolatából idézzük a következőket: „Amikor a szerzők ezen természetrajzi könyv megírására vállalkoztak, nem az volt a céljuk, hogy ezzel szaporítsák a meglévő tankönyvek számát, hanem olyan könyvet akartak írni, amely hasznavehetőségével haladást is mutasson a természetrajz irodalomban. - És ennek meg is feleltek. Maradandó jó eredményt a természetrajz tanításában csak úgy lehet elérni, ha a természet tárgyait tanítványainkkal meg tudjuk szerettetni is. Ehhez azonban nemcsak élénk jó előadás, vagy figyelmet lekötő életjelenségeknek az előadása szükséges kellék, hanem a tárgyaknak bemutatása is, szóval a szemléltetés. Szemléltetés nélkül a természetrajzi oktatás mitsem ér, elméleti tanítás értéktelen. Azért a szerzők könyvük anyagát úgy válogatták össze, hogy az ország minden vidékén megtalálja benne az iskola azt, amire szüksége van. A kiválasztott anyag is helyes beosztással, az időszakokhoz alkalmazkodik. Az őszi tanítást egynéhány közönségesebb növény termésének ismertetésével kezdik és az első tárgynál nagyon helyesen, az alapfogalmakat is megadják. Kiemelik termésüknek az ember háztartásában való használhatóságukat, vagy a szervezetekre ható káros voltukat, szóval amit a szükséges »gyakorlati irány« is megkövetel. Ahol jó alkalom kínálkozik, belé szövik a nemesítési eljárás néhány módját, aminek alapján jó, tartós és nemes gyümölcsöket kaphatunk . . ." Folytathatnók tovább, de ennyi is elég, hogy fogalmat alkossunk arról, hogyan fogadták a szakkörök a könyvet. Ehhez a bírálathoz ma sem kellene sokat hozzátenni. 12 A község életéről. A kis város életéről. Mi a vásár? Az emberek foglalkozásáról — közösségben, egymás számára dolgoznak. Az utca-életéről. 13 Nem tudtam megállapítani, hol működött (minden * bizonnyal a fővárosban) csupán annyit, hogy Szigetszentmiklóson lakott. 14 Szegedi Somogyi Könyvtár E. с 3815. 234