A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Trogmayer Ottó: Szarmata temető Dócon

volt. Sajnos a sírokba beleástak, erre utalnak az össze-vissza dobált csontok, valamint a több esetben mutatkozó sötétbarna fekete színű beásási folt. A sírgödör egy esetben rendkívül hoszú volt (7. sír). A kirablás miatt a mellékletek eredeti helyzetét sem tudtuk pontosan megfigyelni. A kerámia mellékletet minden esetben a lábaknál helyezték el. Gyöngyöket találtunk a boka körül a 6., 7., 9., 13. sírban, a nyak körül a 7., 13.. és 14. sírban. Több esetben a sírok földjében lilás színű elszíneződést figyelhettünk meg. (6., 7., 8. sír.). Ezt a jelenséget esetleg gyékény maradványának tarthatjuk. Fegyver egy sírban volt (11. sír), sajnos helyzetét nem tudtuk megfigyelni. Ezek a jelenségek részben megegyeznek a Párducz Mihály által Tápé-Malajdoki csoportba sorolt temetők temetkezési szokásaival.

1 Az előkerült gyöngyanyag szintén beleillik a képbe. A lecsiszoltsarkú, hasábformájú karneol, a hengeres paszta, a nagyobb krétagyöngyök, valamint a kerek, kettőskúpos üveggyöngyök, a későszarmata időkre utalnak. Egy gyöngyön a színes betétre utaló bevágást is megtaláltuk. A fémanyagban a baltaformájú csüngőhöz hasonló darabokat találunk KiskőrösCsukástó,

2 Békés-Vizesbánom,

3 Felsőjózsa,

4 Kétegyháza,

5 Vizesd puszta,

9 Kórógyszentgyörgy,

7 Szentes-Ecser

8 anyagában. Fibulát csak kettőt találtunk, mindkettő díszítés nélküli korongfibula. Hasonlót közöl Párducz a Csongrád-Határúti,

9 Nagykőrös-Gógányi réti

10 és a Kiszombor-B

11 temetőkből. Karperecnek két változatát találtuk meg. Rombikus keresztmetszetűt és lapos lemezből készítettet. Az előbbire a Szentes-Sárgaparti,

12 Klárafalva-B,

13 Bátmonostori,

14 az utóbbira a Klárafalva-B,

15 Csongrád-határúti

16 anyagból ismerünk analógiákat. Az egymásrahajló végű gyűrűt megtaláljuk a Szentes-kistőkei

17 és a Szentes-Sárgaparti

18 temetőkben is. Kis nyitottvégű függőt ismerünk Szentes-sárgapartról,

19 Kunhegyesről

20 és Zsámbokról.

21 A vasanyag a csat, a lándzsa és a kis kúpos csüngő kivételével annyira rossz állapotú, hogy típusbaosztásukat teljes biztonsággal nem végezhetjük el. Vaslándzsát Szentes-Kaján, Vöröstemplom, Szentes-Rákóczi u. 87. sz., Újverbász1 Párducz Mihály: A szarmatakor emlékei Magyarországon. III. 90. p. 2 Szarmatakor I—20—p. 3 Párducz i. m. II. LIV. 4. 4 I. m. III. LXX. 10. 5 Uo. LXXXII. 3. 6 Uo. XCIII. 1, 2, 3, 77. p. 7 Uo. 41. p. NMA. 94. 1. 68. 8 Uo. 45. p. 104. 1. 95. » I. m. II. CCCVI. l/a, Ь. 10 Uo. XLII. 7. 11 I. m. III. XLII. 1. 12 Uo. XIV. 13. 13 Uo. LI. 2. 14 Uo. CXV. 1, 2, 4, 5, 7, 8. 15 Uo. LII. 1, 2. 16 I. m. II. XXX. 14, 15. 17 Uo. XI. 9. 18 I. M. III. XXX. 1. 39 Uo. XXV. 9. 20 Uo. XXII, 12. 21 Uo. LXXII. 7. 66