A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Korek József: Vonaldíszes kerámia kultúra elterjedése az Alföldön

99. Szentes-Szentilona. A szentesi múzeum Körös kultúrába tartozó telep anyagát őrzi e lelőhelyről. A cserepek között van néhány, amely határozottan a vonaldíszes kerámiába sorolható. Legjellegzetesebb köztük egy peremtöredék, a perem alatt hullámos záródísszel s a felületén 3 soros ívelt vonalköteggel (VII. 1.). A többi töredéket szegletes és íves vonaldísz ékít (VII. 2—5.). 100. Szentés-Kistőke. Közelebbi lelőhelye Vecseri Sándor földje. Az anyag 1929. évi ásatásból származik. A tiszai kultúra telepanyagában 2 töredék vonaldíszes sajátságokat mutat. Érdekes az a darab, amelyet szegletes karcolt vonalmélyítés fed, s a szögtöréseket pontok szakítják meg (VII. 8.). A pontokkal való vonalmegszakítás e kultúra sajátja éppen úgy, mint a másik cserép párhuzamos íves vonaldísze (VII. 9.). 101. Hódmezővásárhely-Barcirét.

90 Banner J. közli a Balog-tanyáról előkerült szórványcserepet, mint a régi vonaldíszes kerámia egyetlen Hódmezővásárhely területén addig észlelt lelőhelyet. A közepes kidolgozású oldaltöredéket kettős vonalú egyenes íves karcolás fed. 102. Hódmezővásárbely-Szakálhát.

91 A tiszai kultúra nagyfokú keveredése az eddig közölt irodalomban legjobban Szakáiháton domborodik ki. Képviselve van a tiszai anyag sok vincai hatással s bőven találunk vonaldíszes kerámiát festett anyaggal. 103. Lebo, szegedi }.

e- Az irodalomból sokat hivatkozott anyag Móra 1928—31. évi ásatásából származik. Az eddig nem közölt e körbe tartozó leletanyag az alábbi: Vékonyfalú jókidolgozású fénylő felületű zselizi típusú töredékek, függőleges vonalakkal megszakított vonalköteg dísszel (VIII. 1—-3.). Vékonyfalú, szürke színű töredékek karcolt vonaldíszítésekkel, a sávokat kitöltő vörös festéssel (VIII. 7, 8, 9, 10, 12, 15, 17, 25.). Festés nélküli karcolt díszű töredékek (VIII. 4—6, 9, 13, 14, 16, 18—23, 26—27.). Félgömb formájú edény töredéke (VIII. 24.). Az edény formában és díszítésben két kultúra, a vonaldíszes és a tiszai kultúra stíluselemeiből tevődik össze. Az alsó gömbölyű része a vonaldíszes kerámia formájának képzését mutatja, díszítése szintén a vonaldíszes kerámia zárt alakú vonalkarcolása. Az edény felső része a tiszai kultúra jellegzetes virágcserép alakja, szívókával. Díszítése vízszintes keretbe fogott, függőlegesen tagozódó mezőben, rácsminta elnagyolt meanderek. Formában és díszítésben sok egyezést mutat a Vinca В rétegben talált edénnyel.

93 A két díszítőmotívum között levő zcg-zug dísz mindkét kultúrában jelentkezik, de formai megoldásban a vonaldíszes kerámiához áll közelebb. A hólyagdudor e telepen is előfordult (VII. 13—16.). В ács m. 104. Kiskunfélegyháza. Közelebbi megjelölés nélkül őriz a helyi múzeum néhány hólyagdudoros töredéket és íves vonalmintás cserepet (VII. 6. 7.). Anyaggyűjtésünk célja elsősorban az volt, hogy meghatározzuk a kultúra elterjedését. Lehetőséget elsősorban a Folyás-szilmegi lelőhelyen végzett feltárás adta, mert az előkerült kerámia tipológiai jegyeinek ismeretében megnyílt a mód a múzeumokban levő, legtöbbször szórványanyag kiválasztására, a bükki anyagtól való elkülönítésre, csoportosítására. A gyűjtött anyagban észrevesszük, hogy az alap jellegében egységes kultúrában elkülönülő csoportok mutatkoznak. A csoportok különválasztását megnehezíti a szinte szórványnak minősülő, felszíni gyűjtésből származó anyag, és így megközelítően sincs tiszta képünk egy-egy telep jellegét illetően. Kevés a publikált anyag, s a békásmegyeri, viszonylag nagyobbnak minősíthető telepen kívül

94 egy sincs, amely alkalmas. 90 Banner J.: Hódmezővásárhely története I. 21. 1. kép. 91 Banner—Bálint: Dolg. 1935. 76—88, Kutzián L: Körös kultúra 45 1. 92 Lebő. Dolg. 1930. 159—160. — Korek: Lebőhalmi ásatás 1950-ben. Arch. Ért. 195S. 132—153. és Trogmayer Szegedi Múzeum Évkönyve 1957. 19—57. 93 M. Vassic: Preistorika Vinca. Belgrad 1932—36. II. IV. 56. 94 Tompa F., BRGK S. 30 Taf. 8. 44