A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Marián Miklós: Adatok a Felső-Tisza herpetofaunájához

REPTILIA — HÜLLŐK Emys orbicularis (L.) — Mocsári teknős Előfordulását csak egy helyen — a Vásárosnamény melletti Keskeny nevű Tisza morotvában — sikerült megállapítani. Miután azonban sok ilyen jellegű holtág van e vidéken,, jelenlétét a Tiszahát más morotváiban is bátran feltételezhetjük. Lacerta vivipara Jacqu. — Elevenszülő gyík Hazánk e ritka gyíkfajának tiszaháti előfordulását Janisch Miklós észlelte először 1957-ben (Dely, 1958). Kutatóútunk alkalmával három példányt gyűjtöttünk. További hét példányt is tüzetesen megvizsgálhattam, amelyeket Dcly Olivér György, Pálfi György és Szabó István voltak szívesek e célra átengedni. A hímek testhosszúsága 92—161 mm között, a nőstényeké 157—163 mm között mozogÁllataink hosszúsága tehát megfelel az irodalomból ismert európai átlagnak (120—160 mm) (1. sz. táblázat). A nőstények hosszabb törzsűek és rövidebb farkúak mint a hímek, ami a testhosszúság. és farok arányából is kitűnik: nőstényeknél 1,5—1,8-ad, hímeknél 1,4—1,7-ed része a farok az egész test hosszúságnak. A gyűjtött állatok fejpajzsai a halántéktájon számban, elhelyezkedésben, alakban lényeges eltérést mutatnak a Schreiber (1912) által tipikusnak leírt, illetőleg lerajzolt alakkal szemben: A hátsó szempajzsok (scuta postocularia), a felső halántékpajzsok (se. supratemporalia),, a szájtő felső ajakpajzsai (se. supralabialia) és a dobhártya által határolt területen Schreiber 16 pajzsot tüntet fel, míg állatainkon 21—24 pajzs helyezkedik itt cl. A pajzsok szabálytalan, sokszögletűek, változó nagyságúak. A rágópajzs (scutellum massetericum) minden esetben megvan (3. sz. rajz). Abb. 3. sz. rajz. A Lacerta vivipara halántéktája: A) Tiszaháti példány, B) tipikus alak (Schreiber után). Több kisebb egyedi eltérés közül lényegesebbek a következők: Az egyik, Lónyay-erdőből származó állat hátsó szempajzsa és a dobpajzs (scutum tympanale) között egy velük egyenlő' nagyságú pajzs foglal helyet. Az egyik bockereki és az egyik kirvai példányon a fej mindkét oldalán a hátsó szempajzsok mögött egy nagy pajzs következik, amely valószínűleg postocularis és supraocularis pajzsokból forrt össze. A combmirigyek (pori fémorales) száma 10—13 között változik. Az elevenszülő gyíknak számos példánya él a Lónya- és Bockerek-erdőkben, meg a Csaroda melletti Bábtava nevű tőzeglápon. Élőhelyén mindenütt a fürge gyíkkal (Lacerta a. agilis L.) és — Bábtava kivételével — a keresztes viperával (Vipera h. berus L.) együtt fordul elői. 270