A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Marián Miklós: Adatok a Felső-Tisza herpetofaunájához

bina bombina zöld színű változata és Rana esculenta L. var. lessonai (Camer.) (Blgr.) találtam. A 16 hazai kétéltű fajnak tehát fele él területünkön. A hazai 6 kétéltű családból csak egy - a Pelobatidae - nincs képviselve. Az itt élő fajok mind nagyelterjedtségű (eurytop) alföldi-dombvidéki fajok. A kutatóút időpontja a kétéltűek gyűjtésére igen alkalmas volt, a nedves területek zoocoenosisainak stenochron és eurychron fajait egyaránt a vízben találtam. Mindazonáltal lehetséges, hogy - a kutatóút viszonylagos rövidsége miatt - egyes fajokat nem sikerült megtalálni. így várható a Pelobates fuscus Laur. és a Rana dalmatina Bon. előkerülése, amelyet Méhely Lajos a Beregi sík keleti részéről kimutatott. Igen érdekes, hogy a Rana ridibunda Pali. is hiányzik a gyűjtött fajok közül, holott a Tisza déli szakaszának leggyakoribb békafaja. A jövő feladata lesz annak megállapítása, hogy a Tisza folyása mentén lefelé haladva, hol lép fel először. A Tisza ártere a kétéltűek számára kitűnő biotopot nyújt. A valódi medret követő kubikgödrökben, ahol a hínárszövetkezet fajai tömegesen nőnek, különösen az ivadék tenyészik nagy számban. Sekély állóvizük hamar felmelegszik és általában sokkal melegebb, mint, az e tájon még sebesen folyó, Tisza vize: május 11-én a legmagasabb nappali hőmérséklet 31 C° volt; ugyanakkor a kis vízmedencék vize 29 C°, a Keskeny nevű holtág vize 21 C° hőmérsékletre emelkedett, míg az élő Tisza vizében a hőmérő partközeiben, a felszínen 13 C°-ot mutatott. Látható, hogy az ártér kis vizei gyorsan alkalmazkodnak a hőmérséklet változásához (jelen esetben a hosszú, hűvös tavasz után hirtelen beállott nagy meleghez), ami az amphibiák szaporodására legtöbbször előnyös. Az ártéri kis vizek tehát a nyári aszályig jó élőhelyet nyújtanak a kétéltű ivadék számára. A júliusi-augusztusi aszály azonban - amellyel egyidőben rendszerint a Tisza is igen alacsony vízállású - különösen a későn átalakuló kétéltű fajok ivadékaira kritikus. Azok az állatok, amelyek ez időpontig nem fejlődtek tüdős alakká ezrével pusztulnak el egy-egy kiszáradó kubikgödör iszapjában. Természetesen még nagyobb a pusztulás a halivadékban. Sokat segítene ezen a helyzeten, ha a gubikgödröket árkok útján összekötnék egymással és a Tiszával. így a halivadékkal együtt a kétéltű ivadék is megmenekülne a pusztulástól, kifejlődhetne és teljesíthetné hasznos, rovarpusztító munkáját. A már tüdős alakok számára az ártéren a legnagyobb szárazság sem jelent veszedelmet. Nagy páraigényüket jól kielégíti aszály idején is a sűrű aljnövényzetű, nedves talajú, a folyómeder különleges mikroklímája folytán majd minden éjszaka ködös levegőjű ártéri erdő. Megfigyelhető, hogy igen nagy szárazság idején a nappali kiszáradás ellen a békák és gőték az ártér mély (néha 30-40 cm) talajrepedéseibe menekülnek. A jó biotop, a maga dús rovartáplálékával, érthetővé teszi a kétéltű fajok nagy egyedszámát az ártéri erdőkben. Uralkodó faj itt a Rana esculenta és a Bombina bombina. Az élő Tisza vizében csak a nagytestű, kitűnően úszó Rana esculenta él. Ez is inkább csak a parti-sáv szárazföldjén tartózkodik, ahol táplálékára, vízmenti rovarokra vadászik. A vizet mondhatni csak menedékül használja szárazföldi üldözői elől, de a nagyobb ragadozó halak által abban is veszélyeztetve érzi magát, így csak az egészen sekély partivíz iszapjába rejtőzködik. Amint lehet elhagyja a vizet. Az apró halivadékot is igyekszik megragadni (bár nem sok eredménnyel) és ezzel némi kárt okoz. A Tiszától kissé távolabb fekvő erdők mocsaraiban uralkodó faj a Rana arvalis wolterstorffi és a Rana esculenta. A kétéltűek egyedszáma itt talán még nagyobb, mint a Tisza árterén. 267"