A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Korek József: Vonaldíszes kerámia kultúra elterjedése az Alföldön

talán köríves, feltehetőleg tűzhely volt. E felületben feküdt az első sír, a csontváz alatt a sárgás agyagos altalajt 156 cm mélyen észlelte. A telep belső rétegződése mutatja, hogy a település többrétegű, mégha azonos csoporton belül is van. Erre utal a csontváz felett fekvő kagylóréteg, a csontváz alatt észlelhető kultúrréteg az esetleg meg nem figyelt gödörben. A cserépanyagból igen kevés a jellegzetes, ami a kormeghatározást megnehezíti. Az apróbb töredékek között van egy alacsony csőtalpgyűrű, rajta párhuzamosan bekarcolt vonal mellett mindkét oldalon elhelyezett rácsos háromszög. Egy töredéket ékalakban összefutó négy széles, mély karcolás díszít. A karcolt vonalak által képzett szalagszerű mezőben vörös festés nyomai észlelhetők. A vonaldíszes kerámia íves karcolását képviseli egy töredék, rovátkolt bordadísszel (I. 9.)- A vékonyabb falú edényekből származó töredéken köralakú betűzdelések láthatók, amely szintén a vonaldíszes kerámián gyakori (I. 8). Az edények fülei vagy szegletesek, vagy kis nyílásúak, hegyes hajlással (I. 10). A telep korának meghatározására Szabó János olyan alföldi lelőhelyekről keresett analógiát, ahol a neolitikus, illetőleg aeneolitikus anyag együtt fordul elő, vagy tisztán képviseli a korai rézkort (Szakáihát 7. gödör, 1. sír, Kotacpart-Vata tanya 7. sír, Herpály). Az analógiák alapján megállapította, hogy mind a sírok, mind a település aeneolitikus, de a telepanyag egy része a neolitikum felé mutat a tiszai kultúrához. A telepet a korai rézkor kialakulásának idejére helyezi és ebbe vágták be a java aeneolitikus sírokat. A sírmelléklet két edénye formában valóban közeláll a neolitvégi kerámiához (pl. Kenézlő), de nem elégséges a korai rézkor körébe való besorolásra. A telep a vonaldíszes kerámia körébe tartozik, nemcsak a jellegzetes anyaga alapján, hanem abból a negatív bizonyítékból is, hogy a vonaldíszes kerámia telepein viszonylag kevés a díszítés, pl. a tiszai kultúrához viszonyítva. 17. Jászdózsa-Kápolnahalom, jászapáti j.

19 Prücher József gyűjteményéből szerzett 1936-ban a jászberényi múzeum 3 cseréptöredéket, amelyet az iskola szélén ásott vályogvető gödörben találtak 3 m mélyen. A három töredék azonos jellegű, s a vonaldíszes kerámia párhuzamos mélyített széldíszítményei, íves és egyenes karcolások díszítik. Komáromy J. a Bükk I-be sorolja az azóta elveszett leleteket. 18. Kunszentmárton-Kettőshalom, kunszentmártoni j. A tiszai kultúrába tartozó telepanyagot őriz e lelőhelyről a szentesi múzeum. Az anyagban találunk egy peremtöredéket,, amelyet függőleges kannelurák kísérnek. A töredék oldalát tiszai jellegű bekarcolás díszíti (Ltsz: 49. 32, 2.). A tiszai anyagon fellépő vonaldíszes motívumok egy másik töredéken is kimutathatók (Ltsz: 49. 33. 28.). E lelőhelyről származik egy arcos urna töredéke, amelyet 1930-ban találtak.

20 Az urna meglevő nyakrésze vastagfalú nagy edényből származik. Az edény hasrészét íves vonaldísz borítja. A Szentes környéki többi arcos urnának (Szentes-Megyeház, Szentes-Nagyhegy) a vörös festésen kívül még négy jellemzője van. Az egyik az arc ábrázolása, a bemélyített szemekkel és az orrnak plasztikus képzésével. A másik az arc alatt levő M alakú díszítés, ami gyakori díszítő elem a tiszai kultúrában, sőt az egyébként díszítetlen edényeken is előfordul. Harmadik sajátsága a vállon levő állatfejes fogantyú. A negyedik jellemzője a nyakhajlásban körülfutó és a fogantyúknál megtört megszakadó ujjbenyomással tagolt plasztikus dísz, amelynek kapcsolata a vonaldíszes kerámia felé mutat, de nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy a körös kultúra edényművességének hatásai élnek tovább. 19 J. É. 1938—43. 113, 115. Komáromy J. Adatok Szolnok városának történetéhez (J. É. 1938—43. 7—77.) cikkének 73. oldalán közölt térképen neolitikus lelőhelynek jelzi Kápolnáshalom, Zagyvapart-Öregdűlő, Tárna partján Fehértó, Zagyvarékás lelőhelyeket. Zagyvarékásról Balogh Béla is megemlékezik. Feltehetőleg az említett lelőhelyek a vonaldíszes kerámia körébe tartoznak, de az elveszett anyag miatt biztos lelőhelyül nem vettem fel. 20 Csallány D.: Gesichtsdarstellungen auf Gefässen der Teisskultur. Germania 1939. 145. Taf. 15. 2. 24