A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Csongor Győző: Móra Ferenc és a természettudomány

foglalkozó tudós szegedi főrabbihoz, Löw Immánuelhez és másokhoz, nem utolsó sorban az ugyancsak szegedi növénytan professzorhoz, Győrffy Istvánhoz. Utóbbihoz intézett egyik levelében azt írja, hogy „mindig áhítatosan veszek kezembe mindent, ami botanika".

41 1931-ben a természet iránt érzett közös szeretet Szegeden összehozta őt volt professzorának, Mágócsy-Dietz Sándornak egy másik, azóta „mesterré nőtt tanítványával", Greguss Pállal, az akkori helyi Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola tanárával. Barátságukat csak erősítette, hogy mindketten nagyrabecsülték Wagner Jánost (Gregussnak tanára is volt). Móra elolvasta Greguss kéziratát

42 s mikor a szerző arra kérte, hogy véleményét élőszó formájában is írja meg, szívesen tett eleget kérésének, de mint „laikus". Egyetértett Greguss elgondolásával, hogy azokat kívánja könyvén keresztül kalauzolni a növényeiét titkai között, akik nyitott szemmel fordulnak a növények élete felé, mint őt is, akit ugyancsak csodálattal tölt el a növények világa. Ezekben fedezi fel az „Ezerarcú életet", amely egyenlő az „Erővel", és amely „gyárakat építtet a növénnyel és az emberi elmét képessé teszi arra, hogy a Kozmosz minden karajában felismerje ugyanazt az erőt".

43 íme, úgy látszik mintha Móra nem jutna annál tovább, hogy a növények társadalmától sajátos életbölcsességet tanuljon, amit lépten-nyomon belesző tanítási célzattal, bájos humorával a polihisztor százirányú érdeklődését elénktáró tárcanovelláiba, melyeknek éppen ezért igen nehéz megállapítani a műfaját. Az a Móra Ferenc, aki a fákban, virágokban mindig személyeket, jellemeket fedezett föl: kedélyes öreg kanonokokat, pusztuló vén betyárokat, menyasszonyokat, vagy várjobbágyokat a füzekben, nyárfákban, galagonyabokrokban, illetőleg gyümölcsfákban, Greguss könyvének hatására vallja, hogy a növényeknek értelmük is van, „régibb, mint az emberé. Én azt teszem hozzá, hogy nyilván azért is tökéletesebb, mint az emberé. Nekik jó néhány millió esztendővel több van a hátuk mögött, mint nekünk".

44 Túlzás volna részünkről s főleg nem igazságos, ha ilyen kijelentésekért idealista gondolkodással vádolnánk Mórát. Elvégre nem volt kísérleti növény-fiziológus. A biológia-tudomány mai állása szerint nem beszélünk növényeknél értelemről, lélekről, vagy a „fák idegeiről" (mint a Georgikon egyik tárcájában). Móra nyilvánvalóan csupán azt akarta kifejezni, hogy a növényi életmegnyilvánulásokban mechanikai reakcióknál valamivel több van ... s ebben neki igazat kell adnunk. Móra Ferencre még egy könyv volt nagy hatással. Ebből azt is látjuk, hogy a botanika-művelődéstörténet állt hozzá legközelebb. Ez Rapaics Raymund könyve, „A magyarság virágai". A könyvet, mint írja, szeretné minden jóemberének az asztalára tenni, hogy olvassa. Ebből a könyvből meg lehet szeretni a növénytant. „Ez nem tankönyv, hanem olvasnivaló, amiről észre sem veszed, hogy tudomány . .. tudós írta, de nem tudósoknak, hanem neked, nekem, magamforma értelmes tudatlanoknak. Olyan tudós, aki tud a nyelvünkön s nem tanít többre, mint amiről bizonyosan tudja, hogy szeretnéd tudni."

45 A szellemes Móra-idézetből meggyőződhetünk, milyennek is kell lennie az igazi magyar népszerűsítő tudománynak. 41 Madácsy László: Móra Ferenc ismeretlen levelei. Tiszatáj, 1954. okt. sz. 222—225 1. 42 A megjelent könyv címe: A növények csodálatos élete, Bpest, 1932. 43 A növények csodálatos élete. Magyar Hírlap. 1933. febr. 19. 44 U. o. 43 A magyarság virágai. Fele sem tudomány с kötetből. A tárcát Móra 1932-ben írta. 244