A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Bálint Sándor: Egy ismeretlen régi szegedi városkép

bestyénnek, Rókusnak, Rozáliának, Antalnak, hogy a körülötte még pusztító járványtól a jövőben megvédessék. Legalól látható az, ami bennünket a képen leginkább érdekel és ez a korabeli Szegedet megörökítő veduta. Biztosra vehető, hogy a képet Szegeden festették. Ennélfogva ez városunknak nagyon kevés számú, hiteles, régi ábrázolásához tartozik. Meglepően szép, sőt nagyszerű az a benyomás, amely a képről árad felénk. A várnak az 1710-es években kezdődő átalakítása során rideg katonai szempontoknak esik áldozatul mindaz, ami még itt, ezen a vedután egyszerre monumentális erővel és dekoratív szépséggel, nyilván még a magyar középkor művészi igézetével szól hozzánk. Ebben a hagyományos, évszázadokon át lényegében még változatlan formájában örökíti meg a kép ismeretlen festője. Tudjuk, hogy a várat 1686-ban a törökök pusztító ostrom nélkül adták át. Ehhez mindjárt vegyük hozzá, hogy a török időkben, az 1552. évi ostrom után a szegedi várnak nem volt különösebb hadijelentősége. Mindezek alapján alig lehet kétséges, hogy a máriacelli ábrázolás a vár és Palánk középkori jellegéből sokat megőrzött. Állításunkat bizonyítani is tudjuk. A képen legenda, vagyis számozott magyarázat is olvasható: J. das pallanchen thor 7. das magazin 2. das vestungs thor 8. Cameral haus 3. die abgebrente Kirchen 9. Kirchein vnd Magazin in der 4. die Capellen in der vestung plancken 5. die Rundéi oder pulfferthurm 10. franciscaner Closter vnd Kirchen 6. das Zeüyhaus 11. morast 12. deisflus (= Tisza folyó) A képen a vár déli és nyugati oldala látható délnyugati nézetből. Ez a szemléletmód elég ritka. Csak néhány, nem föltétlenül hiteles: inkább a barokk illuzionizmust, mint a valóságot tükröző csatakép készült így. A szegedi várat legtöbbször a Tisza felől örökítették meg és magát a város képét mellette elhanyagolták. A celli kép különben szépen hitelesíti és kiegészíti azt a benyomást, amely egy 1698-ban a Tisza felől készült tollrajz nyomán

8 támad bennünk. A vár szintje magasabb, mint a Palánké. Ezt a festő nyilván művészi számításból, kiemelés céljából hangsúlyozta. Feltűnő a képen a török jellegű épületek hiánya. Ezek vagy elpusztultak, vagy nem kerültek bele a képbe, mert Felsőváros felé emelkedtek. Érdekes az is, hogy az alsóvárosi templom ugyan rajta van a képen, maga Alsóváros azonban nem. Ez nyilvánvalóan a templomnak a város életében való hagyományos jelentőségét, kimagasló szakrális szerepét akarja hangsúlyozni. A képen uralkodó jellege van a déli várfalnak. Itt látható a Tiszától haladva a délkeleti bástya, majd nyugat felé a főkapu, fegyverház (Zeughaus), délnyugati bástya imponáló együttese, amely még mintha a renaisance várépítés világát is idézné. A vár nyugati kapuja sérültnek tűnik. Ezt a XVIII. század folyamán csakugyan újjá is építették. A vár belsejében jól fölismerhető a magastornyú, gótikus Szent Erzsébet templom, amelyet a legenda leégettnek jelez ugyan, de még könnyen újjá lehetett volna építeni. Erre vall az is, hogy Nádasdy László csanádi püspök 1711-ben alkalmasnak találta székesegyház céljaira. Határozottan meglepő a tőle délre álló templomtorony barokk jellege, hiszen a barokk stílusban való építkezés Szegeden tudtunkkal csak az 1720-as évek táján indult meg. A gótika utóéletét városunkban a török hódoltság egészen a XVIII. századig fenntartotta. A kis templomot, amely pontos keletelése miatt is való8 Szeged városa 45, 26. kép. 194