A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Szelesi Zoltán: Károlyi Lajos

2. Tisztaságra azért, mert az erők okszerűtlen el nem pazarlása által az erők legnagyobb összpontosítása érhető el a művészetben. 3. Engedelmességre azért, mert a természet törvényei csak általa vihetők véghez, tehát a művészi tárgyilagosság feltétele. 4. Személyemre vonatkozó, tudatosan választott szegénységre azért, mert csak egyszerű viszonyok teremthetnek egyszerű felfogást; az egyszerűség pedig -— mint világosság —, minden nagy művészet fő kelléke. Aki ezeket megcselekszi, az nem törődik semmi mással; az érezni fogja, hol van az erő és gazdagság és megkóstolja, hogy a művészet, amaz eledel, mely megmarad az örök életre."

23 Károlyi erkölcsi és művészi célkitűzéseinek „kommentálására" idézzük fel a nemrégen elhunyt Szentiványi Gyula tudós művészeti kutató szavait, aki a szegedi festő tárlata alkalmából rendkívül értékes cikket írt. „A művésznek ezzel a hitvallásával — írja többek között Szentiványi — a kritikusnak vitatkozni bizonyára meddő dolog. Nincs olyan sora, amelyet megcáfolni és nincs olyan sora, amelyet érvekkel támogatni ne lehetne. Valószínű, hogy ugyanannyian szavaznának mellette, mint ellene. Az egész hitvallás bizonyos világnézet leszűrődése és annyira egyéni, hogy csupán Károlyi életfolyásának ismeretéből találhatunk reá magyarázatot. Attól a piktortól, aki eltelve altruisztikus eszmékkel, éveken át foglalkozott az emberiséget boldogító gondolatokkal, aki nem sajnált egy hosszú oroszországi utat csak azért, hogy néhány napig a nagy orosz apostol, Tolsztoj közelében lehessen, természetesnek fogjuk találni a fentebb vázolt hivallást. A kritikus bírálata itt már csak odáig terjed, hogy megállapítsa, mennyiben felelt meg a művész saját törekvéseinek, és hogy ezek a törekvések mennyiben hozhatók kapcsolatba a művészetről alkotott általános felfogással. Kétségtelen, hogy Károlyi igen kemény dió megtörésén fáradozik, mikor elméletben elég tetszetősen hangzó elveit a vásznon megvalósítani akarja. Beismeri ő maga is, de ha be sem ismerné, meglátszik, hogy képei ma még csak törekvések a tökéletességre. Sokszor lenyűgözi a nagy és nehéz hitvallás és olykor elzsibbasztja benne a festőt. Képei között azonban számos jeles alkotás is akad. Hirtelenében szinte meg sem tudjuk állapítani, hogy milyen téren kiválóbb, mert igen jó kvalitású arcképek mellett valóban szép genréket és tájképeket is láttunk tőle. Arcképei közül leginkább Pillich Kálmán képmása kap meg nagy közvetlenségével és az igazságra való őszinte törekvésével. Genréi közül a „Csavargók", ha nem is befejezett, de mindenesetre jeles alkotás. A „Vásár" és a „Fenyőhúzás a Tiszaparton" szinte plein-air tanulmányoknak is beillenék. Mindkettő becsületes munka és csupa ígéret a művész jövendő fejlődését illetőleg. Károlyi képei közül különösen említésre méltók: az „Utcarészlet télen", a „Ködös táj", a „Havas táj", és a „Téli est" című tónus-tanulmányok, különösen pedig a „Hóolvadás", amely a művésznek egyik legértékesebb képe."

24 23 Károlyi Lajos: Mire törekszem. — Szegedi Képzőművészeti Egyesület, Károlyi Lajos gyűjteményes kiállításának katalógusa. Szeged, 1910. 3—8. 24 Szentiványi Gyula: Károlyi Lajos. Sz. H. 1910. dec. 18. 155