A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)
Szelesi Zoltán: Károlyi Lajos
unokabátyjához Makóra, asztalosnak. A közel egy esztendő alatt, amit e szakmában eltöltött, valóban visszanyerte lelki egyensúlyát. A csöndes vidéki légkörben, a gyalupad mellett, újra kedvét lelte a művészetben. Festészetének kibontakozása ekkor kezdődött el. 1900 őszén, itthon a Tisza partján, Szegeden letelepedve, Károlyi - rövid külföldi tartózkodásait leszámítva - élete végéig hű maradt ahhoz a környezethez, melynek egy negyed század alatt, mélyérzelmű festő-lírikusává, a szegedi képzőművészet „Juhász Gyulájává" vált. 4 A Szegedi Képzőművészeti Egyesület 1900 szeptemberében rendezett, emlékezetessé vált reprezentatív tárlatán a fővárosi művészek mellett a helyi festők közül: Nyilasy, Tóth Molnár és id. Vastagh György szerepeltek. Károlyi nevét hiába keressük, nem találjuk. Távolmaradásának okát azzal magyarázhatjuk, hogy asztaloskodásának ideje alatt valószínűleg nem festett olyan képet, amellyel a kiállításon méltóan részt tudott volna venni. E helyett az egyesület tárgymutatójában, „A művészetről" szóló gondolatokban mély írását közölték le. Művészetelméleti fejtegetéseket tartalmazó cikkét, érdekessége miatt, a Magyar Géniusz is megjelentette. 17 De más vonatkozásban is hallat magáról. Ugyanis ezidőben nyitott festőiskolát „a Bocskay utca 14. sz. alatt, a Rényi-féle házban, ahol alapos oktatást nyújt az olajfestés, tempera, akvarell, szénrajz és rézkarcból." 18 A nevéhez fűződő első szegedi festőiskola nagy érdeklődésnek örvendett. A helyi fiatalság művészeti képzésével éveken át eredményesen foglalkozott. Tanítványai, követői közül többen (Joachim Ferenc, Hódi Géza, Tóth István Jenő, Vlasics Károly és mások) érdemes munkásságú hivatásos festőkké váltak. Károlyinak eziranyú tevékenysége nagyban hozzájárult a szegedi képzőművészeti kultúra fejlesztéséhez. A nyári hónapokat a híres helybeli ügyvéd és városatya, Pillich Kálmán vendégeként Újszegeden töltötte. Pillich a századfordulóba hajló Szeged egyik legérdekesebb alakja volt. Tekintélyét a helyi tanácsülések nagyhatású szónokaként szerezte. Értékes, haladó javaslatai sokat segítettek a Tisza-parti város gazdagításában. Károlyi nála ismerkedett meg az ott gyakornokoskodó Czibula Antallal, aki Pillichről írott könyvében 19 külön fejezetet szentel a festőnek. Ebben arról szól, hogy „a bölcs művész" miként ismerteti meg a fiatal ügyvédjelöltet a szocializmus eszméivel. Károlyi jó tanítónak bizonyult, mert Czibula később a Tanácsköztársaság idején a szegedi direktórium elnöke lett. 20 Károlyi Lajos Pillich házából járt ki éveken keresztül hol egyedül, hol festőiskolája tagjaival, hogy a fákkal, rózsaligetekkel és kertes házakkal benépesített környék bájos részleteit festegessék. A pompázatos szépségű Újszeged ettől kezdve kedvelt ábrázolási helye lett. Itt készült képei: a madárlakta vén platánok és nyíló rózsaligetek megragadó együttesét nyújtó „Újszegedi részlet", a dús lomboktól árnyas, deszkakerítéses „Kertes ház", a csatakos utat és két oldalán levéltelen fasort mutató „Téli hangulat", vagy az esti csöndben született „Naplemente a Tiszán" - tele vannak hangulattal, egy érzékeny lélek visszatükröződéseivel. Hasonló címmel e tárnákat igen sokszor megfestette. 17 Károlyi Lajos: A művészetről. Magyar Géniusz, 1900. 678—681. 18 Czibula Antal: A nagy diktátor. Szeged, 1928. 169—199. 19 Czibula Antal: A nagy diktátor. Szeged, 1928. 169—199. 20 Csongor Győző: A forradalmak szegedi szemtanúi (Visszaemlékezések 1918—19-re), Szeged, 1959. 16. 152
