A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Madácsy László: „Nemzetgyalázás” címen emelt vád Móra Ferenc ellen

ne befolyásolja a Te ügyedet: Szalay majd megtalálja a módját, hogy megmagyarázza Somogyinak, ne foglalkozzon a közig, bizottság ügyeddel, amely lényegesen más stádiumban vanmint a Nagy féle beszélgetés előtt. Várom Szalayt, hogy Bécsből hazatérőben találkozzam vele, s remélem, eredménye lesz az ő intervenciójának addig is, mig idefönt el tudjuk intéztetni. Köszönöm az anekdota-forrásokat és könyvemre vonatkozó hiradásodat. A Kultúra szeptember 15-én szeretné forgalomba hozni s ezért arra kért, hogy a Magyarság és a Világ lehetőleg egy napon, szept. 16-án foglalkozzék vele. Téged azonban nem akarlak sarkalni; ird meg, amikor jól esik; de ha irsz, szigorú légy velem szemben. A Kultúra egyébként annak örül, hogy nem sablonos könyvismertetést kap, hanem egy Móra-tárcát, afféle francia genreü ismertetést, amely félig reflexió, félig pedig kritika, — de kemény. A Dante tegnap is sóhajtozott kéziratod után. Most még csak arra kérlek Ferkóm, ird meg, ha bármilyen lépést szükségesnek tartasz,, és ne gondolj túlsókat az ügyre. Meglásd: rendben lesz. Nagyon, nagyon sokan igy akarják — még azok is, akik még nem tudnak róla, pedig ezidőszerint ez a nagy többség. Gondolatom nagyon sokat Veled és Tieiddel van, szeretettel ölel és mielőbb nagyon szeretne látni Kálmánod 3 Budapest, 1923. X. 19. Drága Ferkóm, bocsáss meg, hogy oly sokáig nem adtam életjelt, de csak ma tudok érdemlegeset irni; ezért halogattam nap nap után az irást. Ma végre közölhetem, hogy délben Pethő Sándorral bent jártunk Nagy Emilnél, aki bagatelnek jelezte az egész ügyet és megígérte, hogy hétfőn, 21-én magához hivatja a referenst és elrendeli a pertörlést. Amint Pethő kimondta a nevedet, nyomban kijelentette, hogy absurdum ellened vádat emelni; magához vette az aktaszámot és ráírta: pertörlés. De, hogy elején kezdjem az ügyet: 8-án kaptam meg 6-án irt soraidat. Azok értelmében nap nap után vártuk Pankáékat, akiket mi sajnos nem tudtunk felkeresni, mert édes Anyám törött lábbal, gipszbe pólyázva nálunk szenved. Nagy Emil 12-én érkezett Bpestre, én másnap utaztam Pécsre, onnan 15-én jöttem haza, s a minisztert csak ma tudtuk elcsipni. De hogy még előbb kezdjem: forrón köszönöm szép és nekem nagyon jól eső, bár — őszintén mondom — tulsok jóindulattal megirt tárcádat. A pertörléssel szerettem volna revansálni, de ez csak ma sikerült — ismétlem, ezért késett a levelem. Nem csodálnám, ha már zokon is vetted volna hallgatásomat, de a remélhetőleg még e hó folyamán leérkező végzés majd aztán kibékit. Minthogy a miniszter ma délután újra elutazott, csak hétfőn tud intézkedni. Ha már most közben megvolna a közig. biz. ülése, ugy gondolom, Szalay Jóska idemellékelt levelem alapján bejelenthetné in camera caritatis vagy megmutathatná a polgármesternek, hogy a miniszter Pethő Sándornak ma fülem hallatára megígérte, hogy hétfőn pertörlést rendel el ügyedben s igy most már igazán bevárhatnák az írásbeli értesítést is. Ha azonban sürgős volna, már t. i. a citonál is citissimébb, hétfőn vagy kedden szívesen benézek, most már Váryhoz, aki nem tagadja meg a sürgetésre vonatkozó kérésünket. Mondanom sem kell, hogy nagyon élveztem Somogyi bátyánkról írott szép emlékbeszédedet, úgyszintén egyéb Világ cikkeidet. A Dante nagyon sajnálja, hogy nem kapta meg kéziratodat; az uj tervről jövő héten beszélek velük. 14