A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Bálint Sándor: Alsóváros

ALSÓVAROS Alsóváros Szeged déli városrésze, a középkorban Alszeged néven önálló, külön városként is szerepel. Az első ránkmaradt nyomok Nagy Lajos idejébe vezetnek. Mátyás király 1459. évi oklevelében Alsóvárosnak külön hetipiac- és mészárszéktartási jogot engedélyez. Már a középkorban kórháza van, amely még a XVIII. században is állott, valahol a Borbás utca nyugati végén. Bizonytalan hagyományok szerint egykori Szent Péter plébániatemplomát az Árpád-korban még a johannita lovagrend alapította volna. Középkori virágzásáról, több kőházról, palotáról szóló följegyzések is tanúskodnak. A hódoltság idején Alsóváros Szeged magyar súlypontja, városmagja, mert a török és a bevándorolt délszláv lakosság a Várban és a Palánkban élt. A keresztény magyarság itt, a franciskánusoknak a középkor végén épült Havi Boldogasszonytemploma és kolostora körül húzódott meg. A templom egyúttal ősi búcsújáróhely is. A városi magisztrátus háza állítólag a mostani tanítóképző helyén állott. A templom szomszédságában, tőle délnyugatra hatalmas vízállás terült el, amelynek Csöpörke volt a neve. Ebben rejtőzködött a legenda szerint a kegykép. Amíg tehát a tó medrét föl nem töltötték, és házhelyeknek nem osztották ki (1879), addig az érkező búcsúsok megmosdottak a tónak a jámbor hit szerint megszentelődött vizében és ünneplőjükbe öltözvén, innen vonultak a templomba, „Mária udvarlására". A templomtól északkeletre volt a cinterem, vagyis a temető, amely 1776-ban szűnt meg. A hagyomány szerint Dózsa György fejét itt földelték el, amelyet a szegedi bíró lánya nagy kegyelettel gyolcsba göngyölt. A templomot és temetőt egyébként egészen a múlt század derekáig hatalmas kőfal övezte, amely olykor védelmezte is az odamenekült lakosságot. Az alsóvárosi templom és kolostor köré számos szegedi hagyomány és szólásmód fűződik. így a történelemből ismeretes, hogy egészen II. József tiltó rendeletéig asylum, vagyis egyházi menedékhely volt: bűnösök, de sokszor igazságtalanul üldözöttek is oltalmat találtak benne. A jogszokás már majd két évszázada megszűnt, de öreg alsóvárosiak arra, ha valami biztonságban van, jó helyre kerül, azt mondják: áziomba van. Kifürkészhetetlen már az eredete annak az alsóvárosiakat bosszantó, valószínűleg világi papok ajkán született szólásnak: olyan is az, mint az alsóvárosi mise, amit húsz krajcáré' mondanak a barátok (= nem sokat ér. Esetleg tréfás célzás arra, hogy a barátok kevesebbért mondották a misét a világi papoknál). Olykor még ezt is hozzáteszik: nincs benne se glória, se krédó. Ami mögmarad, azt is sebösen mondják. Kálmány Lajos a múlt században följegyzett egy találós kérdést, amely napjainkban már nem ismeretes: Mé' töttek az alsóvárosi templom tetejibe kakast, mé' nem tyúkot? Azé', mer' a tyúk tojik, a tojás ha leesik, összetörik. A kérdés - ha csakugyan népi és nem Írástudó kitalálása - ősi, XVI. századba visszanyúló szemléleti hagyományt őriz: egy123