A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Bálint Alajos: Ein Friedhof aus der Arpadenzeit in Szatymaz

A gödör legnagyobb mélysége 117 cm, hossztengelye 330, kistengelye 240 cm hosszú. A talaj e helyen is homokos, az altalaj pedig egészen világos színű, csaknem fehér homok, amelyben a kibontott gödörhatárok mindenütt jól megfigyelhetők voltak. A töltelékföldben hamusréteget is találtunk, a hamu között faszén maradványokkal. A cseréptöredékek legnagyobb része a Párducz-féle szarmatakori beosztás II/l. csoportjába tartoznak.

16 Jól iszapoltak és szürke színűre vannak égetve. Ilyenek a Kiszombor-B. temető és az idézett helyen felsorolt többi leletek. Sajnos, a szatymazi temetőben csak három határozottan késő szarmatakori sírt találtunk (5, 64, 162. sírok). Ezek közül is csak az egyiknek volt melléklete (64. gyermeksír), de az a kormeghatározás szempontjából különösen jelentős. Ez a Commodusféle érem határozott időrendet mutat a későszarmatakori gödör használati idejére is. A temető későszarmatakori sírjaiból kronológiai szempontból egyéb mellékletek nem kerültek napvilágra. A három e kori sír D—É-i irányítású, s így ezek is kapcsolatba hozhatók a Kiszombor-B. temetővel. Lehet, hogy a temetőben feltárt közel ilyen irányítású sírok közül még kettőt lehetne ehhez a csoporthoz sorolni (63. sír: 160°—340°, 18. sír: 40°— 220°), viszont mellékletek nélkül ezek időrendi beosztása vitatható. Bálint Alajos EIN FRIEDHOF AUS DER ARPADENZEIT IN SZATYMAZ (Auszug) Gegenüber dem Gebäude der Eisenbahnstation von Szatymaz wurden im Herbst 1957 beim Bau eines Lagergebäudes Erdarbeiten ausgeführt. Im Laufe dieser kam ein grösserer Friedhof aus der Arpadenzeit ans Tageslicht und von dem Szegeder Museum wurden hier Grabungen ausgeführt. Es wurden 195 beglaubigte Gräber aufgedeckt, dann kamen noch aus weiteren 60 Gräbern Skelettüberreste (Schädel und zu einem Grab gehörende menschliche Knochen) zum Vorschein. Das anthropologische Material soll in dem Anthropologischen Institut der Szegeder Universität bearbeitet werden. Die Gräber des Friedhofes wurden im allgemeinen aus einer Tiefe von 30—60 cm ausgegraben, Ursprünglich wurden die Verstorbenen tiefer beerdigt, dieses Gelände wurde jedoch während der Zeit zwischen den zwei Weltkriegen planiert bzw. an einigen Stellen abgeschabt, an anderen Stellen aufgeschüttet. Der grösstc Teil der aufgedeckten Gräber befand sich in stark gestörtem oder geradezu defektem Zustand. Von einem entschieden mehrschichtigen Begräbnis kann hier doch nicht die Rede sein. Es konnte aber festgestellt werden, dass die Störungen oder die Verstümmelungen der Gräber immer bei der Ausgrabung der Gruben neuerer Gräber zustande kamen. Die Toten wurden meist in ost-westlicher Richtung beerdigt, mit dem Kopf nach Westen, mit den Füssen nach Osten gerichtet. Ihre Gesichter blickten meistens nach Süden. Vor dieser Richtung gibt es häufig kleinere Abweichungen, es kommt aber einigemal auch vor, dass die Verstorbenen eben umgekehrt, also mit dem Kopf nach 0, mit den Füssen nach W gerichtet beerdigt wurden. 16 Párducz Mihály: A szarmatakor emlékei Magyarországon. Arch. Hung. XXX. 1950. 83 sköv. 118