A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)
Bálint Alajos: Árpád-kori temető Szatymazon
120 sírnál állapítható meg a temetkezés iránya, néhány sír esetében ezt sem a csontváz, illetőleg vázrészek, hanem a sírgödör irányából mérhettük le. Legtöbb sírnál a megásott sírgödör mérete a tisztán homokos talajban nem volt megfigyelhető, mindössze három sírnál (45., 107., 109. sírok) azt tapasztaltuk, hogy sírgödrök szélei, a fej és lábak felől le vannak kerekítve. A feltárt 195 sírból 41 férfi, 46 nő, 41 gyermek csontváza volt. Tüzetes embertani vizsgálat hiányában 43 csontváz nemét egyelőre nem tudtuk megállapítani, ugyanakkor 25 sírban csak koponyát találtunk. Ezek szerint a temetőt egy szatymazi település lakói közösen használták. A sírmellékletek igen szegényesek. Ha egyáltalán tettek valami mellékletet a halottak mellé, az is legtöbbször bajkarika volt. Nyolc sírban (8, 16, 17, 29, 40, 44, 109, 185. sírok) összesen 14 darabot találtunk, közülük a 8. gyermeksírban két S-végű, a 16. női sírban három darabból kettő 5-végű, a 44. női sírban négy darab sima, rosszezüstből készült. Pénzt csak két sírban találtunk. A 64. gyermeksírban Commodus (i. u. 176— 112.) ezüst dénárát és a 112. bizonytalan nemű csontváz mellett valószínűleg III. István (1114—1131) C. N. H. I. 88. számú ezüstpénze volt. A halottakat csaknem minden esetben koporsó nélkül földelték el. Csak a 65. női és a 91. női sírban találtunk koporsószegeket, ugyanakkor a 24. női sírban, illetőleg annak koponyatetojen bizonyára elrozsdásodott koporsószegtől vasrozsda nyomokat figyelhettünk meg. Külön kell megemlékeznünk a sírokban talált faszén mellékletekről. 17 sírban sikerült ilyeneket találnunk. Ezek közül négy férfisír (36, 165, 166, 190. sírok), nyolc női (29, 56, 92, 121, 171, 172, 179, 182. sírok), egy gyermek (45. sír) és öt bizonytalan nemű (51, 119, 155, 173, 178. sírok) voltak. A faszén darabkák általában mindig a sírgödör fenekén, legtöbbször a csontváz hosszában, szétszórtan mutatkoztak. Ez a temetkezési szokás kapcsolatba hozható olyan élő, illetőleg a XX. század első negyedében sok helyen még megvolt népszokással és vallási hiedelmekkel, amikor a család hátramaradt tagjai így akarják az elköltözött számára továbbra is biztosítani a családi tűzhely melegét. 2 Analógiaként csak a saját ásatásainkat soroljuk fel, amikor Kaszaperen, 3 Mezőkovácsházán, 4 Vizsolyban, 5 Nyársapáton 6 és Kiskunfélegyháza-Templomhalmon 7 igen jól sikerült hasonló jelenségeket megfigyelnünk. Itt említjük meg, hogy Gerevich László, 8 Foltiny István— Korek József 9 és ifj. Fehér Géza 10 is találtak faszén darabkákat sírokban. A faszén a néphiedelem szerint az ártó, a rossztól való félelmet, illetőleg az azok elleni védekezést jelenti. Filimon Aurél a besztercevidéki oláh babonák ismertetésénél 2 Banner János: A magyarországi zsugorított temetkezések. Dolgozatok III. (1927) 1—56. — Bálint Alajos: A Kiskunfélegyháza Templomhalmi temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956. 55—83. 3 Bálint Alajos: A kaszaperi középkori templom és temető. Dolgozatok XIV. (1938) 139—184. 4 Bálint Alajos: A mezőkovácsházi középkori település és emlékei. Dolgozatok XV. 1939. 146—160. 5 Publikálatlan. A leletanyag a kassai múzeumban. 0 Publikálatlan. Anyaga a nagykőrösi és szegedi múzeumokban. 7 Lásd 2. jegyzetet. 8 Gerevich László: A csúti középkori sírmező. Budapest Régiségei XIII. 1943. 102—252. 9 Dr. Foltiny István— Dr. Korek József: A csecstói középkori templom és temetők. Az Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve I. 1944—1945. 149—190. 10 Ifj. Fehér Géza: Az 1949. évi Mohács—Csele-pataki mentőásatás. Arch. Ért. 82. 1955. 212—228. 116
