A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Madácsy László: „Nemzetgyalázás” címen emelt vád Móra Ferenc ellen

reivel egyetemben. Ha valaki a korabeli jobboldali sajtó embervadászatra és gyűlöletre uszító cikkeit olvassa, nehezen hisz a szemének és kétkedve kérdezi: hát ez is lehetett? A Szeged című baloldali napilapban Vér György tollából egy vezércikk jelenik meg Október címmel (1922. nov. 26.), mely humánummal telített tiszta hangon emlékezik 1918-ra. A lapnak Móra Ferenc főmunkatársa volt. A Szegedi Üj Nemzedék, a jobboldal helyi orgánuma azonnal recipe jerrum-ot kiált (1922. nov. 28.). „Féltékenységből álarcnélküli zsidó szócsővé vált ujság"-nak nevezi a Szeged-et, melynek — szerinte — „destruktiv volt minden sora . .. hasonlóan a Világ-hoz, melyet külsejében is utánoz ... és nem mulasztotta el az alkalmat egyszer sem, ha üthetett egyet a keresztény politikán". A destruktív jelző azt a Móra Ferencet illette, aki a Világnak lett a munkatársa és aki szellemi irányítója a Szeged-пек. Elképzelhető, hogy Móra milyen feszült lelkiállapotban él. Ezt még csak fokozzák és kiállását csak bátorítják azok a bírálatok, melyek elhangzanak a baloldal részéről az országgyűlésen és a sajtóban. Propper Sándor az országgyűlésen vádolja a kurzust, mely „tizezer munkást gyilkolt meg". (1922. dec. 22.) Pikler Emil ugyanott kijelenti, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének minden ténykedése hazaárulás és szerinte ez az egyesület IX. kerületi szervezete tervezte a Fővárosi Székház ellen elkövetett merényletet (1923. jan. 18.). Rassay Károly interpellációjában hangoztatja, az ÉME revolveres merénylete ügyében, hogy „egy társadalmi egyesület, mely ilyet elkövet, nem maradhat fenn tovább" és Rakovszky Ivánt, az akkori belügyminisztert azzal vádolja, hogyha személyesen nem is, de az arra megfelelő emberekkel tart kapcsolatot az Ébredőkkel (1923. jan. 25.). A szegedi munkásság egy gyűlésén Esztergályos János nemzetgyűlési képviselő a „szegedi gondolat" ellen emel szót, és nem fél kimondani a következőket: „Három és félév előtt innen Szegedről indult el néhány ember, hogy uj jelszavakkal meghódítsa Magyarországot. Ma három és félév után megállapíthatjuk, hogy mind az, amit hirdettek, kudarcot vallott, csupán egyéni érdekeknek használt!... A kormány ténykedése azt mutatja, hogy ebből a kis országból egy nagy börtönt akarnak csinálni" . . . (1923. febr. 6.) Csaknem ez időben a Szegedi Űj Nemzedék — hogy az ellenpólust is megmutassuk — Héjjas Ivánról, az orgoványi tömeggyilkosról dicsőítő vezércikket ír, kinek nevét, amint írja: „kalaplevéve szokás kimondani" (Sz. U. N. 1923. jan. 24.). íme az előzmények és az atmoszféra, valamint a fent említett pokolgépes merénylet, melyek a Konstrukció bombával és ököllel című cikket létrehozták. Mórának meg kellett írnia a cikket, még ha az a fizikai megsemmisítés veszélyét is jelentette. Aránylag elég hosszú huza-vona után „a szegedi kir. törvényszék vádtanácsa" 1923. évi június 26. napján, B. 2331/10—1923. sz. alatt, „a kir. ügyészségnek 7457/kü. 1923. számú vádirata ellen Móra Ferenc terhelt részéről tett kifogása folytán" olyan végzést hozott, mely szerint Móra Ferencet „mint szerzőt nyomtatvány útján elkövetett az 1921. III. t. ez. első bekezdésébe és 8. §-ába ütköző a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség miatt" vád alá helyezte. A végzés a vád alapjául szolgáló cikkrészeket felsorolja: „A magyar nép igen is szereti a titkolózást és bizonyos titkokat példátlanul meg tud őrizni. íme az orgoványi gyilkosok máig sincsenek meg, pedig az akkori kormány mindent elkövetett a kézrekeritésükre. Somogyi Béla gyilkosainak kilétét is sürü homály takarja, pedig az akkori miniszterelnök szent fogadást tett a parlamentben, hogy :az igazságszolgáltatás keze lesújtja őket. A nyomdarombolóknak egész különítményét nyomtalanul elvitte a markoláb. 10