A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Madácsy László: Móra Ferenc ismeretlen levelei Madarassy Lászlóhoz

óta még nem aludtam ki magamat. Nem panaszkép mondom, csak konstatálásul s magyarázatául annak, mért festek úgy, mintha a bátyám bátyja volnék. Ha Pestre megyek egyszer, megkereslek minden bizonnyal. De mikor megyek én Pestre! Nem mozdulhatok gálya padjaimból. Az egész 1917 eltelt anélkül, hogy a vasúti szabadjegyem elővettem volna. Szeretettel ölel: Móra Feri Kedves Lacikám, Sz. 1920. XI. 18. ez a levelem nem is annyira neked szól, mint inkább az öt Spolarichokat képviselő Lajosnak. Nem tudom a címét, Te nálatok bizonyára sűrűn megfordul: alásan kérlek, tolmácsold neki azt a hivatalos instanciámat, hogy tisztelje meg a Somogyi-könyvtárat az általuk kiadott Zrínyi-könyv egy példányával, de úgy, hogy írnák be a nevüket is, mint ajándékozók. Szebb és nevezetesebb könyveknél most ezt mindig így csinálják. Hogy neked is írjak valamit: a néprajz-fiók ügyében várják a választókat a Solymossynak írt levelem értelmében, a melyről valószínűleg Te is tudsz. A tiéidnek kezét csókolva szeretettel ölellek: Ferkó Kedves Lacikám! Sz. 1920. XII. 2. Én csak annyit tudok, hogy én tényleg nem írtam, s ezt becsületesen be is vallom; ez a különbség köztem és a három úr közt, a kiknek átadtam könyveidet, a. lelkükre is kötöttem, hogy megköszönjék és írják meg, hogy mi — a könytár és én — még annak idején megkaptuk; köszönjék meg aztán nevemben is a választmánynak személyemmel való csúffátételét. Vállalták is a derék fiúk, hogy írnak, — de hát most már mégis csak én, mint legráérőbb, mondok köszönetet ő helyettük is. A Spolarich-ügy közvetítését még külön is köszönöm neked. A könyvet (Lajosnak már megköszöntem) az nap kaptuk meg, a melyiken Lajos

10 értesített, hogy a maga jószántából szíves volt már előbb megküldeni az Áfiumót. Azóta már tudod, hogy megalakultunk s ezen a címen mindjárt meg is zsarolunk benneteket, mint szülőanyánkat. Méltóztassatok nekünk küldeni: 1.) néhány alapszabályt, mert a környéken egyetlen egy se található; 2.) ha van ívpapirotok, legalább annyit, a mi jegyzőkönyvre, meghívókra, hi1 vatalos irkafirkákra futja addig, míg begyűlik annyi tagdíjunk, a miből az irodai költségek fedezhetők lesznek. Ez persze nevetségesen bosszantó kérés, nevessetek is ki, bosszankodhattok is, csak papírt adjatok. T.i. az intézet összes irodai átalánya egy évre 500 K. Ez annyit jelent, hogy erre az évre már 1800 ív papír árával tartozzunk a boltosoknak, noha a múzeum a Dugonics-Társaságtól is lopogatott, míg volt mit. Ha papírt kaphatnánk tőletek, a titkár és a jegyző becsületére fogadom, hogy csak a Néprajzi-T. ügyeiben nyúlunk hozzá. Mindnyáj ótokat üdvözölve, az otthon valóknak kezét csókolva cseretettel ölel: Ferkó 10 Spolarich Lajosról van szó, családja adta ki az Áfiumot; Zrínyi Miklós: Ne bántsd a magyart. Bp. 1920. Î4