A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Szelesi Zoltán: Adatok Szeged XIX. századi képzőművészetéhez

deményezője lett helyi társadalmunkban eddigelé nem létező intézménynek, egy nyilvános képtárnak, mely közművelődési tekintetből, igen becses kincsévé válni van hivatva, a reáliskolának s magának a városnak is.«

48 A saját műveiből álló kis gyűjteményt azonban Irinyi Pécsre történt áthelyezése (1880) után. magával vitte. A Tiszának, mint halászó helynek és fontos víziútnak Szeged kialakulásában és nagyvárossá való fejlődésében, a történelem során óriási szerepe volt. Az itt élő nép életében a szeszélyes folyó nemcsak áldást, de sokszor tragédiát is jelentett. Szegedet a tavaszi árvizek, különösen a múlt század közepétől kezdve gyakran veszélyeztették. Az ennek elhárítására szolgáló védőtöltés megépítését azonban a városi tanács ismételten elhalasztotta. Ebből kifolyólag az 1879 március 12-én bekövetkezett árvíz Szegedet csaknem teljesen elpusztította. A város 33 milló forintos újjáépítése, hazai és külföldi támogatás mellett, a 80-as évek elején folyt le. Mindenek előtt a hiányzó körtöltést készítették el. A köz- és vasúti híd felépítésén és a Lechner—Pártos tervezte mostani tanácsházán kívül, számos középület (törvényszék, pénzügyi palota, színház, református- és evangélikus templomok, kórházak, sóház, posta stb.) és sok magánház épült. Lebontották a vár nagyrészét, s helyébe a Kultúrpalota (1896) és a Stefánia-sétány került. Az intenzív erejű újjáépítés kapcsán formálódott ki Szeged mai, egységesnek mondható, koraeklektikus, városias arculata. . Az árvíz utáni helyi kulturális élet jelentős eseménye volt, hogy 1880-ban, Somogyi Károly esztergomi kanonok 43.000 kötetes könyvtárát, a városnak adományozta. Művészeti vonatkozásban ugyanez évben rendezett műsorsolást Szegeden az Országos Képzőművészeti Társulat. A helyi reáliskola növendékeinek, valamint az iparostanoncok munkáiból, évenként megismétlődő rajzkiállításokat hoztak létre. A város társadalmában e kis tárlatok meglehetős, érdeklődésnek örvendtek, és eredményeikben a szorgalmas szegedi rajztanárok (Boehm Antal,

49 Füleky József,

50 Kátay Lajos,

51 Vitkovszky Lőrinc,

52 és fia Vitkovszky Lajos

53

) törekvő szándékát dicsérték. A derék helyi művész-pedagógusok iskolai elfoglaltságuk mellett, több itt élő festővel (Hodina Antal,

54 Hodina István,

55 Gyöngyössy Rezső,

56 Oldal István

57 és Unger Antal

58

), va48 SzH 1878. 23. ez, 49 Irodalom: A Szegedi Képzőművészeti Társulat első vidéki kiállítása. Magyar Géniusz 1899. márc; Jászai Géza: A szegedi Szent Rókushoz címzett r. kath. plébánia 100 éves történeté 1805—1905. Szeged, 1905. 188.; Szeged és Vidéke, 1913. 253. sz.; Szendrei—Szentiványi: Magyar Képzőművészek Lexikona, I. 218. 50 Irodalom: SzH 1892. 108. sz.; A szegedi múzeumban több képe van. Kiss Dávid, Szluha Ágoston, Dani Ferenc és br. Pulcz Lajos helyi közéleti férfiak arcmásait ő festette. ,

t , 61 Irodalom: SzH 1893. 271. sz.; A szegedi állami főreáliskola értesítvénye az. 1894—95-ik tanévről. Szeged, 1895. 150.; A szegedi múzeumban képviselve van. 52 Irodalom: SzH 1870. 136. sz.; Bálint S.: i. m. 278. 53 Irodalom: SzH 1871. 87. és 89. sz. 54 A szegedi múzeumban képviselve van. 55 A szegedi múzeumban képviselve van. 56 ÉML 1935. I. 430. 57 Irodalom: SZH 1904. 143. sz.; ÉML 1935. II. 231. 58 ÉML 1935. II. 556. 59 SzH 1899. 44. sz. 60 SzH 1881. 18. és 149. sz. 192