A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Szelesi Zoltán: Adatok Szeged XIX. századi képzőművészetéhez

neki, a külföldi illusztrált lapok reprodukciói és elismerő műbírálatai révén« — írja többek között egy művészetét méltató szegedi újság.

43 Rendkívül termékeny munkássága folytán sok helyen képviselve van. Budapesten az Opera freskóinak Bacchus-ciklusát és a belvárosi plébánia-templom nagy falképét festette. Több hazai templom oltár- és szentképein kívül, nevéhez fűződnek, a temesvári- és az aradi templomokban elhelyezett főoltárképek is. Móra Ferenc szerint »állítólag első munkája« az a 18 éves korában festett kép, mely egy múlt század ötvenes éveinek divatját viselő középkorú nőt ábrázol. E zsengéjén kívül, »Erzsike kézfogója« című zsánerképe (1898) és Somogyi Károly esztergomi kanonokról (1880), valamint Osztrovszky József, helyi közéleti férfiről festett arcmása (1899), a szegedi múzeum értékei közé tartoznak. Az itteni rókusi templomban két alkotása van elhelyezve.

4

* A fent említett festők működésének idején, a tiszaparti város további fejlődésében jelentős eseménynek számít, a Szegedet—Pesttel összekötő vasútvonal felépítése (1854); valamint a Lloyd Társulat megalakulása (1867), mely fontos szerve lett, a kibontakozó helyi nagyiparnak és kereskedelemnek. A magyar uralkodó osztály és a bécsi udvar szövetségeként létrejött »kiegyezés«-t követő években, az országos állapotoknak megfelelően Szegeden is gyors fellendülés tapasztalható. Ebben az időben jöttek létre az első itteni fűrészgyárak, paprikamalmok, kender- és lenfeldolgozó üzemek, szalámigyárak stb. Szeged az egyre sűrűsödő vasúthálózata révén, a délvidék gazdasági életének fontos gócává válik. A fejlődés kulturális és művészeti téren is újabb emelkedést mutat. Az Országos Képzőművészeti Társulatnak ez időben, mintegy 80 helyi tagja van, és az első szegedi kiállítását 1874-ben rendezte meg. »... Már ekkor felismerték, hogy a polgárság egymaga nagyobb erőkifejtésre nem képes, s így a vagyonosabb testületeken, a hatóságokon és az államon a sor, azoknak a föladata, a képzőművészeti célokat energikusabban felkarolni. Felismerték általában azt is, hogy egy erős, tiszta magyar szellemű vidéki központra szükség van és ez más, mint Szeged, nem lehet.«

45 1876 nyarán — közel félszázados múltra visszatekintő helyi társadalmi mozgalom eredményeként — került felállításra Szegeden, az Izsó Miklós és Huszár Adolf nevéhez fűződő köztéri Dugonics-szobor, »... amely nemcsak hazai viszonylatban szép, hanem Európa számos korabeli emlékműve sorában is méltán állja meg helyét.«

40 Ennek az első helyi emlékműnek leleplezése évében (1876), a Szegeden megnyílt Országos Ipari- és Mezőgazdasági Kiállítás, arra ösztönözte a művelődés itteni élenjáróit, hogy helyi iparmúzeumot hozzanak létre. Nem sokkal ezután, ha szerény keretek között is, de 1878-ban megteremtődik az »első képtár« Szegeden. A helyi reáliskola egyik termében elhelyezett 23 festményből álló kis képgyűjtemény, Irinyi Sándor (1840—1893)

47 szegedi rajztanár lelkes alapítása volt, aki a korabeli újság szerint: »... kez43 Senex: Egy szegedi művész-család. SzN 1912. 199. sz. 44 A Vastagh-család tagjai közül, ifj. Vastagh György (1869—1930) Szeged számára mintázta meg, Klauzál Gábor büsztjét (1905) s Rákóczi Ferenc lovasszobrát (1912). A kolozsvári születésű Vastagh Géza (1866—1919), állatiképeivel a helyi tárlatokon gyakran részt vett. Egyik legsikerültebb nagyméretű művét, » A verekedő bikák«-at (1900), a szegedi tanács vette meg a múzeum számára. 45 Tardos Taussig Ármin: i. m. 46 Soós Gyula: A szegedi Dugonics-szobor. Múvtört. Értesítő, Bp. 1957. VI. évf. 2—3. sz. 206. 47 Irodalom: SzH 1878. 76. sz.; A szegedi állami főreáliskola értesítvénye, az 1894—95-ik tanévről. — Szeged, 1895. 147—148.; ÉML 1935. I. 498. 191