A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Madácsy László: Móra Ferenc ismeretlen levelei Madarassy Lászlóhoz

Érdekes, hogy Móra ezt a véleményét nem rejti véka alá, a Szegedi Naplóban is megírja: »Én a hazafias ünnepségeknek nem vagyok barátja... Mert a fő és egyetlen motívum a külsőség... a sok sallang, mely ürességet takar.«

2 A fiatal író világosan látja a dualizmusból fakadó országvesztő bajokat. Kossuth tanítványa! A dilemma, amely előtt a magyar író áll: a Kossuth-kultusz és a királykérdés. Kossuth neve a felszabadított milliók szabadságát jelenti, a király neve az Aradi tizenhármat, a pusztulást, a nyomort, az analfabéták, a földnélküli Jánosok, a kivándorlók százezreit. Kossuth születésének százéves évfordulójára írt vezércikkében

3 csak úgy írhatott, ahogy népéhez való hűsége diktálta tollának: »Midőn a haza legnagyobb fiában megbecsüljük a hazát, megsértjük a legelső magyar embert, aki fején a szent király koronájával köteles elfeledni, ha mi sérelmet mint egyén szenvedett? Egyébként is mit kell feledni az uralkodónak? Azt,i hogy Kossuth és a nemzet az osztrák politika világszerte ismert falánksága ellenében élt azzal a jogával, amit a legutolsó féregtől se tagadott meg a természet: védte magát. Olyan kétségbeejtő dilemma ez, amelyből a kibontakozást legkevésbé sem könnyíti meg annak a meggondolása: mit kellett és mit kell nekünk elfelednünk . .. Mit keressen ezen az ünnepen a magyar kormány, melynek se hazaszeretetben, se politikai önzetlenségben, se államférfiúi bölcsességben semmi közössége nincs a férfiúval, akinek nevét milliók foglalták ma imába.« Ugyanez a tántoríthatatlan igazságszeretet vezeti más írásaiban is. A kegyetlen adóztatást támadja, védelmébe véve a kisemberek, a nincstelenek ezreit: »Harmadik hete csikorog már országszerte a satu, melynek hajtórúdját törvényes kíméletlenséggel vezérlik a magas minisztérium szolgálatkész közegei, harmadik hete töltözik már a polgárok véres verejtékivei a modern danaidák hordája, az államkincstár.«

4 Bátorsága, tántoríthatatlansága, hűsége és nem utolsó sorban, szívhez szólóan szépen író tolla,

5 alig egy-két hónap alatt Szegeden a »jött-mentnek« szeiető megbecsülést és barátokat szerez. Házassága alkalmából a Szegedi Napló köszönti, nagytehetségű poétamunkatársának nevezi, »alkalmi újságot« ad ki »a nászvendégek számára« Éjszakák címmel,

10 melybe »minden szegedi bohém« írt üdvözlő meleg sorokat. A »bohémek« között szerepel Tömörkény István, Domokos László, Békefi Antal, Kisteleki Ede, Cserzy Mihály (Homok), Sz. Szigethy Vilmos (Bob), En2 Szegedi nők a Kossuth-ünnepségen, Szegedi Napló, 1902. aug. 15. 8 Szegedi Napló, 1902. szept. 19. 223. sz. Vö. még: 194. sz. Ültessünk Kossuthfákat. Sz. N. 1902. júl. 13. 166. sz. 5. 1. Csipke álnéven. Ezt a cikket a Félegyházi Hírlap is átvette vezércikknek, 1902. aug. 24. 4 Kommentár nélkül. Szegedi Napló 1902. júl. 6. 160. sz. 4. 1. Vö. még: Kommentár nélkül, 1902. júl. 13. 166. sz. 5 Érdekesebb név nélküli irodalmi értékű cikkei a Szegedi Naplóban: A csengődi beteg (Dankó Pistáról szól), 1902. júl. 9. 162. sz. 4. 1. A detronizált istenek, 1902. júl. 20. 172. sz. Petőfi napján, 1902. júl. 31. (Ugyanez a cikk jóval előbb megjelent a Félegyházi Hírlap 1899. júl. 30. számában vezércikként. Vö. Mezősi Károly: Móra Ferenc ifjúkori elfelejtett műveiből. Móra Ferenc emlékének с kiadványában. Kiskunfélegyháza, 1956.) A csigák regénye, 1902. aug. 8. 188. sz. 2. 1. G Szegedi Napló, 1902, júl. 15. 167. sz. 3. 1. és júl. 16, 168. sz. Ugyanezzel a címmel jelent meg Mórának egy verse: Szegedi Napló, 1902. júl. 6. 160. sz. 6