A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Trogmayer Ottó: Ásatás Tápé-Lebőn

E szórványosan jelentkező cserepek a telep kronológiai helyzetének megítélésénél számba vehetők. A bánáti kultúra emlékeit a »B« szelvényben is megtaláljuk. A negyedik ásónyom talptöredéke (X. t. 26.), valamint az ötödik ásónyom hasonló jellegű darabja (XI. t. 29.), határozottan ide sorolhatók. A negyedik ásónyomban előkerült edényke a kultúra egyik legjellemzőbb formáját és díszítését őrzi (XV. t. 7,). A díszítés megfelelője jól látszik az Arch. Ért. 1946. X. tábla 2. képén közölt cseréptöredékein. A forma az ószentiváni telep jellemző típusa.

5s Meg kell említeni a »B« szelvény alján előkerült több, hólyagos díszű edény töredékét, amelyeket Ószentiván VIII. anyaga alapján szintén ide sorolhatunk. Azok a jelenségek, amelyek Lebőn a bánáti kultúra jelenlétére engednek következtetni, megvannak szórványosan a szakállháti telepen is. A tűzdelt szalagdísz, a tömör talp határozottan annak az anyagnak a meglétére, illetve hatására utal, amely Ószentiván VIII. sajátja. A cserépanyag tekintélyes részét alkotják az olyan jellegű töredékek, amelyekből a vonaldíszes kultúra jelenlétére következtethetünk. Az anyagról Móra ásatása nyomán Kutzián Ida is írt. »Az ásatás a neolithikumból a tiszai kultúra I. periódusának és a fiatalabb vonaldíszes kerámia kultúrájába tartozó zselizi csoportnak együttes gazdag telepét tárta fel.«"

9 Mindkét szelvényünkben bőven került elő ide sorolható festett és festetlen anyag. Az »A« szelvény első ásónyomából egy sárga (I. t. 13.) és egy piros festésű töredék (I. t. 23.) osztható ide. Az itt megtalált kiöntőcső töredéke is feltehetően ehhez az anyaghoz tartozik (I. t. 17.). Hasonló formát a csehországi vonaldíszes anyagban is találunk.

60 A második ásónyom gazdagabb volt az ilyen jellegű leletekben (II. t. 1, 3—6, 8, 9, 11, 12, 13, 15—18. sz. töredékek). A harmadik ásónyomból a III. t. 1, 4, 21, 22, 25. sz. vonaldíszes cserepek és a III. t. 12. bütykös edénye tartozik ide. Hasonló,, sorosan elhelyezett bütyökdíszt Csókán is találunk. A T/l tűzhely anyagában is megtaláljuk az ide osztható töredékeket (III. t. 23, 24.). A negyedik ásónyom igen gazdag vonaldíszes cserepekben. A IV. t. 1—6, 8, 10, 12, 13, 14, 16, 22, 23, 26; sz. képen bemutatott töredékek mind olyan jellegű bekarcolt dísszel vannak ellátva, melynek alapján a vonaldíszes kultúrába tartozónak mondhatjuk őket. Az ötödik ásónyom is hasonló anyagot őriz. Az V. t. 8—12, 18, 19, 21, 22, 25, 29. sz. töredékek a vonaldíszes kerámia jellegét viselik magukon. A H/l ház szintjéről piros festéssel ellátott töredékek kerültek elő (VI. t. 1, 2, 3, 5.). Itt találtuk a VI. t. 7—10. sz., szintén a vonaldíszes kultúrába sorolható szürke színű cseréptöredékeket is. A kultúra emlékei a »B« szelvényben is megvannak. Az első ásónyomból ide sorolhatjuk a VII. t. 7, 8, 9, 11, 15. sz. cseréptöredéket. Itt is találtunk kiöntővel ellátott darabot, valószínű, hogy ez a már előbb említett megfelelő darab alapján szintén a vonaldíszes kultúrába tartozik. A második ásónyomból a VIII. t. 4, 7, 8, 10, 17, 18, 21. sz. alatti töredékeket oszthatjuk ide. A harmadik ásónyomból is több olyan cserepet választhatunk ki, amelyek a vonaldíszes kultúra jellemző anyagát mutatják (IX. t. 1, 4,. 6, 7, 8, 13, 15, 16, 22, 25, 26.). A negyedik ásónyomban ismét sűrűn előfordul a kérdéses anyag (X. 58 uo. VI. t. 5. VII. t. 8. VIII. t. 2. 59 Kutzián Ida: i. m. 31. p. 60 Evzen F. Neustupny: К relativni chronologii volutové keramiky. Arch, rozhl. 1956. 389. p. 48