A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Gazdapusztai Gyula: Néhány Tiszamenti bronzkori lelet

révivei részben egyidős lehetett, amit a többízben hivatkozott kerámiai rokonkapcsolatok igazolnak. Inén a nagyrévi bevándorlók szoríthották ki a bodrogkeresztúri népességet, amit igazol a temető feladása, s a szórványos nagyrévi telepnyomok és a különálló korabronzkorinak tartott sír. A területet ismerve nem lehet kétséges, hogy a magasba emelkedő fokon elhelyezkedő, szinte az egész környéket uraló hely — a Vata-tanya —, amelyet a víz is jól védett, kívánatos volt az idegen, új telepesek számára. A Hunyadi-halom leletanyagának részletes ismertetésétől eltekintünk, mert •ezt előttünk Török Gyula

48 és Banner János

49 már megtették. Csupán a leletanyagban található és Banner János által kimutatott egyidejűségre hívjuk fel a figyelmet,"

0 amelyet a szerző a bodrogkeresztúri és a harangedény (illetve nagyrévi) jellegű leletek között mutatott ki. (Szólnunk kell itt a Hunyadi-halom településföldrajzi sajátosságairól: a halom a mai tiszai ártérben, a folyó közelében, olyan helyen van, amely ma is, az év jó részében megközelíthetetlen.

51 A helyzet a Tisza szabályozása előtt sem lehetett más. Jól igazolja ezt egy Hódmezővásárhely határát ábrázoló régi térkép, amely nemrégen került a Tornyai János Múzeumhoz. A színezett tereprajz a Tisza szabályozás előtti időkben készített térkép másolata (kézzel rajzolt), ahol utólagos bejegyzések jelzik a szabályozás által kialakított viszonyokat. E szerint a Hunyadi-halom a Tére-ér fokánál feküdt, két keskeny »tó-«: a Barci- és a Keskeny-tavak kötelében, amelyek a Térével állandó Összeköttetésben voltak. A környező területet a térkép kékkel jelöli, amely a jelkulcs szerint »rét«-et, azaz állandóan nedves, lápos területet jelent. A meglehetősen eldugott, de a víz által 'mégsem elönthető hely ideális refugium volt, ahol a megtelepedett embercsoport, bár létfeltételeit megtalálta, mégis hosszú időn át zavartalanul élhetett. így nyerhet magyarázatot az a körülmény, hogy a Hunyadi-halom jelentős részében a bodrogkeresztúri keramika sajátosságait hordozó leletanyaga olyan jellemvonásokat is tartalmaz, amelyek a nagyrévi csoport tárgyi hagyatékához kapcsolhatók, sőt egyik típusa (edényfedő

52

) a jugoszláviai leletanyagban olyan környezetben lép fel, amely a perjámosi műveltséggel szinkronizálható.

53 Tovább haladva leleteink vizsgálatában, érintenünk kell azokat a kapcsolatokat, amelyek a vucedol-zóki kerámiaművesség felé mutatnak. Területünkön Banner János gyűjtötte össze és mutatta be e csoport szépszámú leletét.

54 E leletek időrendi helyzetét a hódmezővásárhelyi Szakáihátról és a Solt-Paléból előkerült zárt anyagot vizsgálva érintette.

55 Itt bronzkori telepben találták meg a vucedol-zóki jellegű keramikát, különálló hulladékgödrökben és szórványos anyagban, így Banner János véleménye szerint »datálásánál, mint felső határtól még a korai bronzkortól is eltekinthetünk.-«

56

' Ezeket a megállapításokat azonban ki kell egészítenünk azzal, hogy a lelőhelyeken, amelyeket lényegében egy lelőhelynek: a Tére-ér kanyarulatában képződött és a régi szegedi 48 Török Gy., Dolg. II. (1935), 153—158. 49 Banner J., i. m. 50 L. 45. j. 51 L. Banner J., Dolg. 13. (1937), 74., 1 .kép. 52 Török Gy., i. m. XXIX. t. 1. 53 Dr. Garasanin, D., Rad Vojvodjanszkich Muzeja 3. (Novi-Sad, (1954), 6. kép. Az itt bemutatott edényfedő a Hunyadi-halmon előkerült darabnak fejlettebb típusát mutatja be és valószínűleg mindkét darabnak trójai kapcsolatai vannak. 54 Banner J., Dolg. 15. (1939), 73—84. 55 Uo. 74—77. 56 Uo. 77. 87