A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Madácsy László: Móra Ferenc ismeretlen levelei Madarassy Lászlóhoz

gel Lajos, Üjlaki Antal és még mások, az akkori szegedi irodalom meleg szívű írói. A szellemes, hol komoly, hol tréfás gondolatok nemcsak a vőlegényről, de a merész tolló íróról is szólnak, aki sok borsot tört írásaival az adókivető bizottság orra alá. pl. »A kincstár szünetel: Az adókivető bizottság Móra Ferenc esküvőjére való tekintettel bizonytalan időre elhalasztotta tárgyalásait.« De Móra Ferencnéhez is intéznek egy-két sort (Cserzy Mihály írhatta) a Szegedi Fodrászok Egyesülete nevében: »Esdve kérjük Móráné asszonyunkat, ne vegye el kenyerünket, és engedje meg számunkra azt az élvezetet, hogy Ferkó urat megfoszthassuk holló fürtjeitől.« A »holló fürtökről«, az élet, a nagy fodrász nemsokára gondoskodott; Móra -korán őszült. Mint fiatal házas boldognak véli magát, de csak annyira, »amennyire az ilyen kétlelkű emberek boldogok lehetnek, akik, ha maguknak nincs nyögni valójuk, mindig keresnek«. (1903. jan. 29.) 1902. karácsonyán jelenik meg Az aranyszőrű bárány című műve, 1903-as dátummal, a »Szegedi Napló karácsonyi melléklete« volt, nobile officium volt ingyen adnia. Keserűséggel írja barátjának, hogy a »fővárosi sajtó tudomást se vett« könyvéről: »Természetes, mert még idáig nem küldtem sehova, s valószínűleg, nem is fogok küldeni. Tudja az Isten, nagyon nehéz az én tollam ahhoz, hogy szíves ismertetést kérő folyamodványokat írjak vele, — amúgy meg hiába küld könyvet az ember, ha külön meg nem instancziázza a nagyrabecsült redakcziókat.« Ez a büszke keserűség onnan ered, hogy Móra tisztában van műve irodalmi értékével: »Ha van benne valami új és eredeti, az a tagadhatatlan magyarság és az egész dolog eleven könnyedsége... s bizonyosan ez csalta ki egy jócskán magyar íróból azt a megjegyzést, hogy az utolsó 30—40 év alatt nem írtak ilyen, verset. Ezt ugyan őszinte lélekkel nem írhatnám alá, hanem azért meg vagyok magammal elégedve. Mással nem is lehetek, mert anyagi sikerről szó sincs, nem is lehet.« (1903. jan. 29.) A leveleknek többek közt van még egy irodalomtörténeti szempontból érdekes adata, mely szerint Tömörkény Istvánnak írói hagyatékában maradt »egy megkezdett gyerekregény«. Tömörkény tehát — aki Pósa Lajosnak nagy tisztelője volt,

7 az ifjúsági irodalom szérűjére is átlépegetett. Az itt közölt levelekben az irodalomtörténész is, a néprajzos is és az egyszerű olvasó is meg fogja találni a maga csemegéit. Egy bizonyos, hogy Móra már szegedi pályája legkezdetén jelentős egyénisége volt Szeged szellemi életének. A levelek tanúbizonyságai annak, hogy Móra életútjának nem voltak kitérői. Ez az egyenes út, az igazak útja csak a felségsértési pörhöz (1913), a nemzetgyalázás címén ellene indított bűnvádi eljáráshoz (1923) vezethetett. »A nagyon szakadékos, omlásos partján a magyar élet folyójának« életereje utolsó fellobbanásáig harcolt azért a magyar népért, mely »jobbágy korában se szenvedett annyit, mint a kapitalizmus rabszolgájaként.. .«

s Madácsy László 7 Vö.: Madácsy László: Pósa Lajos ismeretlen levelei Móra Ferenchez, a Szegedi Ped. Főiskola Évkönyve, 1957. s Vö.: Madácsy László: Móra Ferenc ismeretlen levelei, Tiszatáj, 1954. október. 7