A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Trogmayer Ottó: Ásatás Tápé-Lebőn

7, 8, 9, 14, 13, 18. sz. alatti töredékek. A negyedik ásónyomban mindössze öt idetartozó, díszített cserép volt (IV. t. 9, 11, 17, 19, 27.). Ide sorolhatjuk a IV. t. 8. sz. alatti talptöredékeket is. Hasonlókat a kökénydombi

67 és a kenézlői anyagból ismerünk.

68 Az ötödik ásónyomban ismét egy »lebői« töredék (V. t. 28.) és több meandroid mintás cserép mutatkozott (V. t. 4, 5, 6, 14, 20.). Az V. tábla 14. sz. képén bemutatott sakktábla minta egyaránt megvan Kökény dombon, Kenézlőn és Szakállháton, de sraffozott kivitelben. A töredékek között itt is van festett. A »B« szelvény első ásónyomában mindössze 3 olyan töredéket találunk, amelyeket a díszített tiszai emlékekhez lehet sorolni (VII. t. 3, 4, 14.). A második ásónyomból több anyag került elő. Két lebői típusú edénytöredék (VIII. t. 5, 12.), valamint több, kétségkívül tiszai kultúrás cserépdarabok (VIII. t. 5, 6, 11, 12, 13, 14, 15, 16.). A harmadik ásónyomban több, nagyobb méretű töredék is képviseli ezt a csoportot. Egy kis kiöntős edény megfelelő darabját Kökénydombon ásták ki.

69 Itt is megvan a már említett sakktábla minta, valamint a fésűszerű dísz. A negyedik ásónyomból 11 töredéket sorolhatunk ide. Figyelmet érdemel egy igen gazdag díszítésű pohártöredék (X. t. 1.), és egy meanderdíszű peremtöredék (VII. t. 17.). A töredékek díszítései azonban nem olyan finomak és élesen karcoltak, mint a kökénydombi díszített edényeken. Az ötödik ásónyomból hasonló képet kapunk. Itt is egy pohártöredék (XI. 30.) a legjobb darab. Megvan a sakktábla dísz is (XI. t. 16.). Itt is találunk egy kis csőrös edény töredéket (XI. 7.). Ebben és az előbbi kiöntős edény esetében azonban a hovatartozás kérdésében (tiszai vagy vonaldíszes?) kétségeink vannak. Az »A« szelvény felső szintjeiről több lencsedísszel ellátott töredék került napvilágra. Ezek a cserepek (I. t. 1, 2, 4, 8,, 16, 18, 19.) a szórványonként előkerült nagyméretű csőtalpú edénytöredékkel együtt (XV. 6.) már a kora rézkor emlékeit őrzik. A töredékek vékonyfalúak, jól iszapoltak, finom kidolgozásúak. Színük általában szürkés. Ez a lencsedíszes anyag a tiszapolgári kultúra jellemző vonásait jeleníti meg. A kökénydombi első ásatás alkal-i mával több ilyen apró lencsebütyök díszű edénytöredéket talált Banner János.

70 A »B« szelvény felső szintjében is megvan az anyag (VII. t. 6, 10, 11.), de jóval kisebb számban. Az előkerült sírok is ilyen jellegű cserepek együttesébe voltak beágyazva. Ez a tény egyben a sírok korát is meghatározza, tehát a korarézkori leleteknél fiatalabbaknak kell lenniök. Az edényformákat vizsgálva szintén öt kultúra emlékeit ismerhetjük fel. A bánáti kultúrához tartozó kis kettős csonkakúp formájú edényről (XV. t. 7.), valamint a feltehetően Körös kultúrához tartozó lapos tálról (XV. t. 9.) már volt szó. Az aenolitikus anyaghoz sorolhatjuk a kis, hengeres nyakú edényt (XIII. t. 3.); két lencsedíszes, félgömbformájú omphalos-szerű aljú csészét (XIII. . 11, 15.); egy hengeres testű lencsedíszes kis edényt (XIII. t. 9.), valamint a munkások által behozott kis edénytalpat (XV. t. 6.) és a szórványból bekerült lencsedíszes kis edényt. A díszítés nélküli, ívelt falú kis csészék mind olyan jellegűek, hogy azokat mind a tiszai, mind a vonaldíszes kultúrába 67 uo. XIV. t. 23. 66 Kiss Lajos: Fiatalabb kőkori telep és sírok Kenézlőn. Folia Arch. I—

II. 7—12. p. III. t. 28. 69 Banner János: A kökénydombi neolithkori telep. Dolg. 1930. 49—158. p. XXVIJ. t. 27. 70 uo. XV. t. 3, 7, 9, 12. P2