A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)
Trogmayer Ottó: Ásatás Tápé-Lebőn
t. 3, 4, 9, 10, 14, 16, 18, 20, 22, 23, 24, 30, 31, 37.). Itt is,a díszített töredékek egy része piros porózus festékkel volt ellátva. Az ötödik ásónyomban is találunk hasonló jellegű cserépdarabokat. Két töredék piros festéses (XI. t. 5,, 36.), a többi festés nélküli vonaldísszel van ellátva (XI. t. 3, 4, 13, 15, 21, 28.). A »B« szelvény ötödik ásónyomában előkerült kis szürke színű töredék (XI. t. 20.) a bükki kultúra egyik jellemző díszítését juttatja eszünkbe. Csalog hasonlókat közöl a borsodi anyagból. 61 Ugyaninnen találunk megfelelő darabot. Tompa Ferenc alapvető munkájában is. 62 Az idézett példányok nem teljesen egyezők, mert míg a lebői példányokon a vonalköteg bevágott pontokkal van megszaggatva, addig a bükki darabokon a bevágott kis vonalkák meg is törik a vonalköteg futását. Alapjában véve mégis azonos képet mutat mindkét díszítés. Csalog szerint, amikor egyik, vagy másik kultúra jellemző darabjai, kerülnek elő a másik telepén, utánzásról is szólhatunk. 63 Ez a töredék, valamint két hajlott bütyökkel díszített nagyobb edény töredéke (XII. t. 2, 3.) arra utalnak, hogy valamiféle kapcsolat volt az obszidiánban gazdag Tokaj vidékkel. A lebői kultúra képének legjelentősebb kialakítói azok a tiszai elemek,, amelyek igen gyakran figyelhetők meg a cserépanyagon. Általában a lebői töredékek nagy részét a tiszai kultúrába oszthatjuk be. Sajátságos azonban,, hogy azok a díszítő elemek, amelyek Kökény dombon ezt a kultúrát jellemzik (koncentrikus körök, mean derek, meandroid vonalak, S-minták), Lebőn alapjában ugyanúgy, de összetételükben és elrendezésükben, sajátos megjelenési formájukban másként mutatkoznak. Megfelelő példányokat Szakállháton 63 / a találunk, ahol az anyag összetétele hasonló. A csókái telep emlékei között is vannak töredékek, amelyek a lebőiekkel megegyeznek. Lebőn a koncentrikus: kör hiányzik a minták közül. Díszített töredék aránytalanul kevesebb volt, mint díszítetlen. Az »A« szelvény első ásónyomában a lebői típus néhány szép példányának töredékét találjuk meg (I. t. 7, 20, 25, 27.). Ide tartozik két talp is (I. t. 29, 30.). Sajátos díszítése van egy beböködött pontokkal ellátott töredéknek (I. t. 22.). Az I. t. 11, 15. sz. megfelelőit Kökénydombon is megtaláljuk. 64 A második ásónyomból ismét került elő egy lebői formájú töredék. Ezeken a töredékeken a régebbi lebői anyag tanulsága szerint, gyakran vannak antropomorf jellegű részek. Az edények kihajló peremének törésvonalán ülő kis fülek általában emberi láb formájúak. A II. t. 2, és 14. sz. példányok meandrikus dísz töredékeit mutatják. A harmadik ásónyomból és a T/l tűzhely mellől előkerült leletek is ezt a képet egészítik ki. Az itt talált fedő (III. t. 19.) megfelelő darabja Kökénydombon ismeretes. 65 Ebben az ásónyomban a már említett festett töredékek is kerültek elő. A III. t. 9. mintáját ismerjük fel egy kökénydombi töredéken. 66 Kétségkívül a tiszai kultúrához tartoznak a III. t. 2, 3,f 5,. 61 Csalog József: A tiszai műveltség viszonya a szomszédos újkőkori műveltségekhez. Folia Arch. VII. 1955. V. t. 6, 7, 9. 62 Tompa Ferenc: A szalagdíszes agyagművesség kultúrája Magyarországon.. Arch. Hung. V— VI. IX. t. 4, 14. XVIII. t. 20. 63 Csalog József: i. m. 37. p. 63 /a Banner—Bálint: A szakáiháti őskori telep. Dolg. 1935. 76—96. 64 Banner János: A kökénydombi neolithkori telep. Dolg. 1930. 49—158. p. I. t.. 13. XXIV. t. 20. XVIII. t. 12. 63 uo. XIV. t. 12. 66 Banner János: A harmadik ásatás a hódmezővásárhelyi Kökénydombon. ArchÉrt. 1951. 27—36. p. XIX. t. 12. 50