A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Trogmayer Ottó: Ásatás Tápé-Lebőn

a másikétól a fülek vonalába bekarcolt, az ellipszisekkel párhuzamosan ívelt vonalak választják el. Az edény vállán, a két oldal felé, egy-egy vonalkákkal téglalapokra osztott vonalpár fut, melynek lezáródásaitól egy-egy hasonlóan felosztott vonalpár fut az edény szájnyílásáig. A téglalapokkal díszített oldalon, a vonalpárok által bezárt területet öt, s a vízszintes vonalpárra merőleges bevágás díszíti. M: 38.5 cm, Szá: 14.5 cm, Legn. kihas.: 35.5 cm, Fá: 26.8 cm (XIV. t. 1. a—d.). 5. Szürke színű, gömbölyű hengeres nyakú edény. Vállán díszítés fut körbe. A dísz az edény felületén két részre oszlik. A két részt egy-egy függőlegesen húzott vonal választja el. Az egyik oldalon vonalpárokból álló, a másikon hármas vonalkötegekből összeállított S-minta van. A díszt a nyakon, körbefutó, erőteljesen meghúzott vonal zárja be. A hasi részen is látható egy lezáró vonal, de ez nem összefüggő, és a díszítés sok helyen túlnyúlik a lezáró vonalon. M: 39,8 cm, Pá: 11,5 cm, Legn. kihas.: 39,5 cm, Fá: 11,5 cm (XIV. t. 2. a—

ib.). A H/l ház padlószintjén a következő cserepeket találtuk: Több, vonaldísszel ellátott töredéket (VI. t. 1, 3, 5, 8, 9.); egy egymásra merőleges vonalakkal díszített töredéket (VI. t. 7.), és egy beböködött díszű töredéket (VI. t. 10.). Itt került elő egy agyarból készített ékszer töredéke (VI. t. 4.), és egy nyomott gömbformájú háló-*i nehezék (VI. t. 15.). Ezek mellett sok díszítetlen töredék is felszínre került. Közülük két edényt sikerült összeállítanunk. 1. Szürke színű, rossz kidolgozású, íveltfalú csésze. M: 8 cm, Pá: 11 cm, Fá: cm (XV. t. 1.). 2. Barnásszürke színű, rossz kidolgozású, íveltfalu csésze. M: 7.4 cm, Pá: 9 cm, Fá: 4.5 cm (XIII. t. 4.). A »B« szelvény az »A«-tól Ny-ra, a domb lejtősebb oldalára esik. A kibontás során az első három ásónyomból sok cserép és csont került elő, de összefüggő jelenséget nem észleltünk. A szelvény keleti falán, a harmadik ásónyom alján égett réteg, tűzhely (?) nyomai mutatkoztak (T/2). Rábontottunk, de pontos rendeltetését nem sikerült meghatároznunk. Valószínűleg egy magasabb szinten levő ház végére bukkantunk, amely a szelvény széléig nyúlt. A negyedik ásónyomban, a D—Ny-i sarokban vastag paticsréteget bontottunk ki. A paticsdarabok vesszőlenyomatos felükkel felfelé feküdtek, körülöttük 40—60 cm széles égett réteg látszott. Az ötödik ásónyommal ezt a réteget sikerült körülhatárolni. Mivel a vastag paticsréteg a szelvényen túlnyúlt, Ny. és D. felől 3 méter szélességben rábontottunk. A rábontásban az É-i oldalon a negyedik ásónyommal elértük a sárga altalajt, az ötödik ásónyom pedig határozottan elvált a szelvény közepén levő kevert földtől. Stratigráfiát itt sem tudtunk megfigyelni. A rábontással nyert blokk közepén, nagyobb szabálytalan alakú patics-csomó mutatkozott (H/3). A talaj nyesése és a körvonalak tisztázása után, a rábontás irányában párhuzamosan átvágtuk a házat. Határozottan megállapítható padlószintet nem találtunk. A szelvény D—K-i sarkában harántirányban rábontottunk, hogy a szelvény széle alá benyúló paticsfolt helyzetét tisztázzuk. A H/3 ház megközelítőleg téglalap alaprajzú. É-i fala, a szelvényünkben К— Ny-i irányban húzódó égett paticsrögök vonala, D-i oldalon a hosszabb fal a megmaradt paticsgödrök helyzetéből adódik, valamint az 5. ásónyomban élesen elkülönülő kevert föld vonalán halad. Ebben a kevert földben a paticsgödrök helyzete jól mutatta a ház vonalát. Ny-i oldalon a ház végfala a kevert földben itt-ott mutatkozó, de szabályosan meg nem határozható vonalban zárul. K-i végfala a szelvényfal alá nyúlt. A szelvényben készített metszetek azt bizonyítják, hogy a ház alatt három, egymásba ásott gödör volt, amelyek mind a keleti, mind a nyugati oldalon túlnyúltak a szelvény határain. A legalsó gödör 270 cm, a középső 175 cm, 32