A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Trogmayer Ottó: Ásatás Tápé-Lebőn

A H/l ház a szelvény csaknem egész terjedelmében megfigyelhető, megközelítőleg téglalap alakú. A határozottan meg nem figyelhető padlószintjén került elő az. egyetlen ép edény, egy kis félgömb fenekű, meredek falú csésze (XIII. t. 7.). A szelvény keleti falán, a metszetben jól megfigyelhettük a padlószintet jelző vörös vona-í lat. A padlóból kb. 4 m

2-nyi területet sikerült kibontani. Ehhez tartozott az előző ásónyomban talált karólyuk. A H/2 ház a H/l alatt volt. Kb. 3 m

2-nyi padozatrésze maradt meg, a többi túlnyúlt a szelvény határain. Ezen a szinten, a szelvény déli falán, sajátságos metszetet kaptunk. A felszíntől 130 cm mélységben, megközelítőleg téglalap keresztmetszetű,, vörösre égett agyagkeretet bontottunk ki. A keretben csak a felső és a jobboldali réteg volt 5 cm vastagon átégve, a baloldalon az égés csak nyomokban volt megfigyelhető. Alsó része, ill. feneke világossárga letapasztott agyából állott. Kitöltése teljesen tiszta szürke fahamu volt. A H/2 ház szintjén további 8 karólyuk helyét találtuk meg, azonban ezek között összefüggést nem tudtunk megfigyelni. Az innen előkerült csonteszközök között két ár és egy csontlyukasztó ismert alakú (V. t. 3, 7, 33.). Figyelemre méltó egy bordából hasított, csiszolt díszített ár, szélesedő végén bevágásokkal (V. t. 1.). Itt is megtaláltuk a már ismert, rovátkolt élű eszköz egy példányát, bordából csiszolva, egyik végén elkeskenyedve (V. t. 2.). Szélesebb végének egyik oldala rovátkolt. Három kis csontárat is leltünk (V. t. 3, 7, 33.). A cserepek között, három meandroid díszű töredék pirosra volt festve, bekarcolt vonalai fehér mészbetéttel voltak kitöltve (V. t. 4, 5, 6.). Ugyancsak mészbetétes volt egy ujjbenyomással ellátott, átfúrt bütyökkel díszített, egymásra merőleges vonalkötegekkel borított cserép (V. t. 28.). Találtunk egy sakktábla mintás töredéket (V. t. 14.), valamint egy kiöntőre emlékeztető, füllel ellátott cserépdarabot (V. t. 26). Két cseréptöredék vonalpárjai között tűzdelt dísz helyezkedik el (V. t. 27,, 32.). Itt is megvan a kihegyesedő fül (V. t. 17.). Ujjbenyomással díszített töredéket is találunk (V. t. 30, 31.). Egy cserépen fekete alapon fehér festés van (V. t. 11.), több példány, a már ismert porózus piros festékkel van díszítve (V. t. 8—10, 12, 13, 19—21.). Egy darabon ez a technika éles törésben haladó vonalak között ismétlődik meg, a vonalak alkotta bemélyedés pedig sárga festékkel volt kitöltve (V. t. 18.). Egy kis edényperemtöredéket mindkét oldalán vastagon pirosra festettek (V. t. 22.). Gyakran előfordul a bekarcolt vonaldísz (V. t. 15, 16, 25, 29.). Egy töredéken beböködött dísz (V. t. 23.), egy töredéken pedig meandroid minta töredéke látszik. (V. t. 24.). Több edényt sikerült kiegészítenünk. 1. Sárgásszürke színű, íveltfalú tál. ДУГ: 7,6 cm, Pá: 24 cm, Fá: 7,8 cm. (XV. t. 17.). 2. Sötétszürke színű, vékonyfalú, durva kidolgozású, íveltoldalú csésze. M: 9,5 cm, Pá: 8 cm, Fá: 4 cm (XV. t. 8.). 3. Sárgásszínű, meredekfalú kis tál. M: 4, 2 cm, Pá: 12 cm, Fá: 8,3 cm (XIII.. t. 2.). 4. Világospiros színű, bombaformájú edény (1 a—d.). Legnagyobb kiihasasodásánál, az egymással szemközti oldalon, egy-egy kissé felfelé hajló, lapos bütyökfül helyezkedik el. Az egyik letörött. Az edény nyaka hiányzik, törési felülete simára van csiszolva. Díszítése két részre osztja az edény felületét. A fülek magasságában bekarcolt vonal fut körbe, egyik oldalon ez alatt téglalapsorból lecsüngő farkasfogsor helyezkedik el. A másik oldalon a téglalapsor hiányzik, a farkasfogak közvetlenül a bekarcolt vonalhoz kapcsolódnak Az edény vállát mindkét oldalon két-két koncentrikusan elhelyezett, téglalapokból, illetve ellipszisekből összeállított dísz borítja. A két, zárt egységet alkotó mintát az egyik oldalon három, a másikon egy függőlegesen húzott vonal választja el egymástól. Az egyik oldal díszét 30