A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Trogmayer Ottó: Ásatás Tápé-Lebőn

A halomból előkerült régiségeket gyűjtött össze Tokodi András tanító. A leletek az iskola gyűjteményében vannak. 1956. évben, a Lebő halmon építendő tanyaközponthoz bekötőút építését kezdték meg. A földmunkálatok során nagyobb cseréptöredékeket és csontvázat találtak. Valószínűnek látszott, hogy az új út fontos teleprészt vág át. Ez megelőzően végeztük azt az ásatást, amelynek leleteit az alábbiakban mutatjuk be. A veszélyeztetett terület, özv. Farkas Mihályné tanyája előtt lévő 85 m magassági ponttól délre, mintegy 10—15 m-re, 5 m szélességben húzódott. Itt jelöltük ki az »A« szelvényt. A »B« szelvényt, a domb nyugati lejtőjén, a telep szélének megállapítása céljából bontottuk ki. Az előkerült régészeti anyagot ásónyomonként külön tartottuk. Az 1. számú kutatóárkot azért húztuk, hogy megállapítsuk a Móra által korábban felásott szelvények helyzetét. Az árok hossza 17,80 m, szélessége 80 cm. A kutatóárok keleti végében, az első ásónyomban, sírra bukkantunk. (1. sír.) A kutatóárokban főként tiszai és aeneolitikus cserepek fordultak elő (VI. t. 16—20.). Rétegeződést nem lehetett megállapítani. Már a második ásónyomtól kezdve mutatkoztak a Móra által kiásott árkok körvonalai. (1. kép.) Az »A« szelvény szabálytalan négyszög alaprajzú, mert az útépítés által már megbontott területhez kellett igazodnunk. Ny-i végéből 1—2 ásónyom vastagságban iehordták a földet. A munkások elbeszélése szerint itt zsugorított sír is volt. Az általuk megőrzött kerámiai anyag túlnyomórészt durva, vastagfalú edények töredéásott árkok körvonalai. (1. kép.) Az első ásónyom anyagában még több, finoman iszapolt, lencsedíszes, fekete, illetve szürke színű edény töredéke került elő (I. t. 1—4, 16, 18, 19, 21.). Innen való egy sárgásszürke színű, hólyagos bütyökkel díszített peremtöredék (I. t. 6.), egy fekete színű vonaldíszes töredék, amelyen az összefutó vonalak közét égetés utáni porózus sárga festés díszíti (I. t. 12.). Egy másik töredéken ívelt vonalpárok közét piros festés tölti ki (I. t. 23.). Találtunk több meandrikus, illetve szövésből levezethető mintával ellátott töredéket (I. t. 9, 10, 11, 15, 25.). Ezek közül kettő vörös színű, porózus, égetés utáni festésű (I. t. 9, 10.). Hasonló mintakincshez tartozik egy vörös színű szabályosan elhelyezett böködéssel, és bekarcolt vonaldísszel ellátott cserép is (I. t. 22.). A »lebői« galléros edényből két töredékünk van (I. t. 20, 27.). A fülformák között gyakori a kissé kihegyesedő iszalagfül (I. t. 31.). Igen sokszor előfordul a díszítésben a benyomott bütyök (I. t. 32.). Egy egyenesfalú edény peremtöredékén vízszintes fül volt elhelyezve (I. t. 7.). Találtunk egy szürke színű, kissé kihajló peremtöredéket is (I. t. 8.). Előkerült még' egy sajátos töredék, amelynek megfelelő alakját Kökénydombon találták. Szürke színű, félkörös záródású, közepén kerek eszközzel benyomott pont díszíti (I. t. 14.). A kökénydombi darab ugyanezen a helyen átvolt fúrva. Találtunk egy kiőntőcsőrrel ellátott edényperemet is (I. t. 17.). A kőanyag szegéinyes. Egy kaptafa formájú balta, végei le vannak csiszolva (I. t. 13.), egy hasábformájú csiszolókő (I. t. 5.) volt még az első ásónyomban. Két csövestalpú edény töredéke érdemel még említést; az egyiken, a csőtalp törésvonalában zeg-zugminta fut körbe (I. t. 29.). A másiknak talpa le van csiszolva, valószínűleg hosszabb volt (I. t. 30.). Durva házikerámiát nagy számban találtunk. Díszített darab ritka közöttük. Ilyen egy sárga színű vastag cserép, közepén lezárt vonalpárral van díszítve