A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Csongor Győző: Természetvédelmi feladataink Szeged környékén I. Zsombói erdő

Borostyánlevelű v. Beléndekfű Réti útifű Füstiké Fürtös repcsény Sebforrasztó zsombor Erdei aranyvessző Bojtorján szerbtövis Nagy bojtorján Lyukaslevelű orbáncfű Homoki madárhur Gomolyos madárhur Sziki m. Baracklevelű keserűfű Lapulevelű k. Nagy csalán , Fürtös homoki liliom Fekete hagyma Kígyó h. Bajuszos h. Pusztai sárma Borzas sás Erdei szálkaperje Sédbúza Sima komócsin (Veronica hederaefolia) (Hyoscyamus niger) (Plantago media) (Fumaria officinalis) (Erysimum repandum) (Sisymbrium sophia) (Solidago virga-aurea) (Xanthium strumarium) (Arctium lappa) (Hypericum perforatum) (Cerastium semidecandrum) (Cerastium glomeratum) (Cerastium dubium (Polygonum persicaria) (Polygonum lapathifolium) (Urtica dioica) (Anthericum liliago) (Allium atropurpureum) (Allium scorodoprasum) (Allium vineale) (Ornithogalum gussonei) (Carex hirta) (Brachypodium silvaticum) (Deschampsia eaespitosa) (Phleum phleoides) C. Ültetett csemeteerdők 8—9. sz. A faállomány pótlására négy helyen akác- és nyárcsemetéket ültettek. Csak az erdő job'> felében indokolt ez a telepítés, a 2. sz. láprét és az ültetett fenyves között semmi esetre sem. Ez utóbbi telepítés feltétlenül kiküszöbölendő. Növényzete a nyárfás és a rét tagjaiból, s ezekhez járuló gyomokból tevődik össze. D. Fenyőerdők 10. sz. A faállománya feltétlenül az erdő legértékesebb része, a négy, fekete- és erdei fenyőből (Pinus nigra, P. silvestris) álló fenyőrészlet, érdekes és egymástól eltérő aljnövényzetével. Az 1954—55. években, állítólagos »kiöregedés« (?) címén legszebb részét, az iskola mellett mind egy szálig kiirtották. Pótlásáról nem gondoskodtak, helyén részben gyomvegetáció alakult ki, részben kukorica, csalamádé és cirok díszlik. A legfelső erdőrész meglehetősen ritkás, tisztásain mocsári növények telepedtek meg. Aljnövényzete (ez a terület régebben szintén tölgyes lehetett) ennek a résznek a legszebb. Pusztai csenkeszes (Festuca sulcata) gyepjében a széleslevelő nöszőfű (Epipactis helleborine), az apróvirágú habszegfű (Silène parviflora), a lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum), a nyúlárnyék (Asparagus officinalis) a feltűnőbbek. Az elmúlt évben itt piros madársisakot (Cephalanthera rubra) is gyűjtöttem.