A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Csongor Győző: Természetvédelmi feladataink Szeged környékén I. Zsombói erdő

1. sz. láprét: Az erdő ÉK-i sarkánál, annak területén kívül fekszik. Jellegét tekintve •síkvidéki, kiszáradó láprét. ÉNY—DK-i irányban két egymásra merőleges^ 1,5 m széles és 1 m mély vizesárok húzódik rajta keresztül. Körülötte zsombékoló sás (Carex elata) s az árkok szegélyén keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) s tavikáka (Schoenoplectus lacustris) képeznek összefüggő állományt. A zsombékoló sások másodlagos megjelenésűek, egykori kubikgödrök helyén, melyekből annakidején a környék tanyaházait építették föl. Feltűnő, hogy az összefüggő, vidékünkre jellemző nádas (Phragmites communis) hiányzik, csak kisebb állományokat képez. Az árokban májustól augusztusig a fehér tavi rózsa (Nymphaea alba) virít. Az árkok szélén fehér-, kecske-fűz (Salix alba, S. caprea), a lápréten pedig a rekettye vagy hamvas-fűz (Salix cinerea) Fig. 2. kép. bokrainak száma a pusztítás folytán egyre fogyóban van. Az 50-es években a zsoimbékból nagyobb területet a környező

1 gazdák felszántottak s azon káposztatáblát létesítettek, de nagyon kevés eredménnyel. A környező láprét tavasszal a mocsári gólyahírtől (Caltha palustris) sárgállik, majd felváltja csakhamar a kakukszegfű (Lychnis flos-cuculi) s később a mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. palustris) uralkodó pirosas, majd lilásbíbor színpompája. Később a kaszálás tünteti el ezek jórészét. Utána a rezgőfű (Briza media) s a sárgatarajú nagy kakascímer (Rhinanthus glaber) uralják a rétet. Nyár végén s ősszel a szarvas- és bársony kerep (Lotus corniculatus, Tetragonolobus siliquosus), gyíkfű (Prunella vulgaris), sziki buvákfű (Bupleurum tenuissimum), csikorka 220