A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Szelesi Zoltán: Adatok Szeged XIX. századi képzőművészetéhez

díjban részesülhessen. Próbálkozása azonban nem járt eredménnyel,, az ösztöndíjat másnak ítélték oda. Félév múlva szülővárosának, Szeged első ízben adományozott 1000 koronás művészeti díját

96 Nyilasyval együtt ő is szerette volna elnyerni, de ez egyikőjüknek sem sikerült. Az öt pályázó: Károlyi Lajos, Kendelhoffer Ferenc Károly, Nyilasy Sándor, Tóth-Molnár Ferenc és Zombory Lajos közül, az utóbbi lett a nyertes. Egyébként az ösztöndíj odaítélésében, a tanács nem lehetett éppen részrehajlás nélküli, mert amit ezzel kapcsolatban a helyi lap ír, az mást bizonyít.

97 A gyenge fizikumú Károlyit nemcsak lelkileg, de egészségileg is próbára tették az ösztöndíjak megszerzésének sikertelenségei. 1899 kora tavaszán hetekig betegeskedett gyomrával, ami az izgalmak mellett, a rendszertelen étkezésből kifolyólag romlott el. Érzékeny gyomra egész életén keresztül sok gondot okozott neki. Ettől az időtől fogva lett vegetáriánus. A húsfélékről lemondva, haláláig főleg gyümölcsöt és növényi eredetű ételeket fogyasztott.

98 Igénytelen életmódja révén, pénzre alig volt szüksége. Azt a keveset, ami életminimumát biztosította, utóbb megkereste Hollósy mellett,, aki festőiskolája adminisztratív ügyeinek intézését rábízta. E hatáskörbe tartozó munkáját Károlyi, a tőle megszokott »szigor«-ral végezte, ami viszont a könyvelési szabályokat kevésbé tisztelő Hollósy mestert sokszor megbosszantotta, mert a gondos szegedi fiú, csak nyugta ellenében engedte gazdáját a kasszába nyúlni. Hollósy egyébként igen nagyrabecsülte a törekvő fiatal művészt. Egy levele, melyet tanítványai érdekében, állami ösztöndíj elnyerése végett írt, jól tükrözi Károlyi iránt való nagyrabecsülését: »... Károlyi egyike azoknak a keveseknek, akik tiszteletet fognak kivívhatni a mi hazai művészetünknek : erre nézve biztosítékot nyújt az ő véghetetlen magas műveltsége, ennek megfelelő tehetsége és szorgalma, komolysága.«

99 Károlyi Lajos, a Hollósy mellett eltöltött müncheni és nagybányai évek alatt, nemcsak a mozgalom Réti által megfogalmazott: »Minden szép és igaz legegyszerűbb forrása a természet« programját tette magáévá, hanem — Nyilasy problémákat mellőző gondolkodás módjával szemben •— behatóan foglalkozott társadalmi és valláserkölcsi kérdésekkel is. Szenvedéllyel merült el Tolsztoj életfilozófiájának tanulmányozásába, mely végül arra serkentette, hogy 1899 őszén mindenét pénzé téve, hozzá zarándokoljon. Nehéz körülmé9(5 »... a szegedi művészit jak reményt keltő sikerei hatottak arra, hogy Szeged immár egy pár művészi ösztöndíjjal is rendelkezik. Így Zsombori Fodor István ügyvéd 1898-ban 12,000 korona alapítványt tett, hogy annak évi kamataiból külföldön folytathassa a tanulmányait oly szegedi ifjú, aki a művészet valamely ágában föltűnést kelt. Maga a város közönsége pedig azon alkalomból, hogy a király a székes fővárosban tíz szobormű felállításáról rendelkezett, 1895-ben 20,000 korona alapítványt tett, melynek kamatai ugyancsak szegedi művésznövendékek ösztöndíjára fordítandók.« — Kulinyi Zsigmond: Szeged újkora. Szeged, 1901. 484—485. 97 Bob: Az élet mozija. Dm 1934. 4. sz. 98 Az 1910-es évek elején Szegeden tíz ember csoportosult Károlyi mögé, akik vegetáriánus elveket vallottak. Dm 1911. 242. sz. 99 Soltész Z.-né: i. m. 623. 100 Szegedi festő Tolstojnál. Dm 1910. 149. sz.; Károlyi jásznája poljánái útját és Tolsztojjal való találkozását, 1921 szeptemberében elbeszélte Prohászka Ottokár püspöknek, akinek Székesfehérvárott ezidőben vendége volt. Ekkor festette még a főpap és annak testvére, Prohászka László gyáros arcképét. Prohászka: Soliloquia c. naplójában (Bp. 1929. 81. és 96—97. old.) feljegyezte a szegedi festővel való beszélgetését,. 210