A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Szelesi Zoltán: Adatok Szeged XIX. századi képzőművészetéhez

vésztelep legifjabb tagja. A nagybányaiak első budapesti kiállításain részt "vett. Itt szereplő művei közül főleg a »Betlehem«, »Esti harangszó« és a »Magvető« című alkotásai a kiemelkedők. Ahogy Réti írja: »... a Betlehem víziója egészen Rembrandt hatására vallott, csak színtónusa volt hidegebb. Az isteni Kisded testecskéje a kép közepéből sugározta fényét a betlehemi istáló sötétségébe, egész környezetére. Elképzelése szép, de Nagybányától idegen volt, főleg abban az időben. Thorma és ő is, mindketten akkor kerültek Rembrandt bűvöletébe, átmenetileg. Még egy nagyobb képet festett ezen a nyáron, az Esti harangszót és 3 kisebb tájképet. Ezek már Nagybánya hatása alatt keletkeztek. Friss, eleven színei, természetlátásának bizonyos dekoratív jellemvonásai Ferenczy festői szemléletére utaltak. Emberi egyéniségét nem hagyta ugyan hatástalanul Thorma magyarossága, társadalmi élete és fellépése, de festőileg inspirációt leginkább Ferenczy művészetétől kapott, már az első években és később is, amikor már a nagybányai csoport szétszóródott s Nyilasy Szegedre vonulva fejlesztette tovább művészetét, úgy, amint az egyéniségének és környezetének megfelelt. Hollósy maga, noha Nyilasy elég sok időt töltött iskolájában s környezetében, emberileg is, művészileg is aránylag hidegen hagyta őt. A második csoportkiállításán a nagybányaiaknak Nyilasy 10 képpel vonult ki. Ezek nagyobb része Nagybányán készült és fejlődésében egyenesvonalú folytatása volt előző nyári alkotásainak. Főműve ezen a kiállításon, de általában is egyik legkomolyabb alkotása, a Magvetők című olajfestménye volt, amelyet az állam vett meg. A következő évben (1899) már elmaradt Nagybányáról s Szegedről küldte be műveit — 5 darabot — a nagybányai csoport kiállítására, épp úgy, mint az utolsó együttes felvonulására is, a következő évben. De már ez utóbbi alkalommal csak egy munkájával szerepelt. Ezek a szegedi képei lassan egészen más jelleget öltöttek, mint a nagybányaiak: más levegő, más színek,- más emberi környezet, más tájék, sőt talán más temperamentum is tükröződik bennük.«

91 A szerencsésebb indulású Nyilasy val szemben Károlyi Lajos útja kerülőkkel terhes volt. Velence érintésével, az alig félévig tartó külföldi tartózkodás után, 1896 tavaszán tért haza Szegedre. Leromlott egészségi- és kedélyállapotát, a város zajától távol, a szabad természetben, a madarak és fák birodalmában vélte visszanyerni. Elhatározta, hogy ő is mint mostohaatyja,. erdész lesz. Le is utazott Martinovics Mátyáshoz, aki Windisohgrätz herceg drávatoroki erdejében teljesített szolgálatot. A vén fák, dús árnyékú lombok, ünnepélyes esendű tisztások lelketgyógyító környezetében hamarosan visszanyerte munkakedvét és újra fellángolt benne a művészet utáni vágy. Itt készült rajzait, színvázlatait egy alkalommal, a birtokára lerándult herceg meglátta és ajánlatott tett neki, hogy jöjjön fel hozzá Bécsbe, a lányait festeni tanítani. Ö azonban tanulni s nem tanítani akart és a biztos jövedelemmel járó ajánlatot visszautasította. Helyette, a nélkülözést vállalva, inkább a nagy művészeti élményeket és tanulságokat ígérő Rómát választotta. A drávatoroki erdőben töltött hasznos vakáció után Károlyi, 1896 őszén indult el Olaszországba. Rómában Rudnay Gyulával és még két magyar szobrásszal, a Via Ripeta-n lakott, akikkel »... ugyanoda jártak rajzolni az Instituto Di Belle Arti-ba, illetőleg nappal ennek szabadiskolájába, a Scuola 91 Réti István: i. m. 238—239. 92 Bényi L.: i. m. 208