A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Waldmann József: Tápai lagzi

Közben egyre isznak. Fogy a bor, emelkedik a jó hangulat, s a mámorosodé lakodalmasok egymást nótával biztatják a további ivásra: (6. sz. dal.) Ez a pohár búcsúzik, Jóska bácsi most iszik. Le, le, le fenékig (ezt ismétlik, míg ki nem issza.) Most ivott ő kedvére, Vá'jjék egésségire! Lassan éjfélre jár az idő. Az utcáról nótaszó hangja türemkedik a lakodalmi sátorba. Valaki elkiáltja magát: »Gyünnek a vendégök a lányhálóbú'!« Igazsága van, mert már meg is jelennek a sátor bejáratánál a menyasszony asszony és leány rokonai, barátnői. A hangulat — ha lehet — még fokozódik. Egymást kínálgatják a lakodalmasok és a vendégek, hiszen minden vendég kezében ott a kalács és a boros-üveg. A kínálgatás után a lakodalmas férfiak, legények táncraperdülnek a vendégekkel, majd kis idő múlva abba marad a tánc, előlép a vőfély,i aki eljár a vendégasszonyokkal egy koszorút s ennek a koszorúnak a közepébe kerül a menyasszony és a vőlegény. Meggyújtják a vendégek a magukkal hozott gyertyát, a tömeg elcsendesül s most már némán járják a gyertyatáncot. Néhány forgás után a menyasszony elfújja a gyertyákat, a tánc abbamarad és a vőfély kendőnfogva a »nagyház« (tisztaszoba) bejáratáig elkíséri a menyasszonyt, a táncmester pedig a vőlegényt a másik »ház« (másik szoba) bejáratáig. A vőlegény egyedül marad, a menyasszonyt pedig viszik a »vendégek« a »nagyházba« »kontyolás«-ra. A kontyolás a következőképpen történik: A menyasszony legközelebbi asszony hozzátartozói, a vőlegény édesanyja, esetleg asszony nővére bevonul a menyasszonnyal a »nagyházba«. Itt felöltöztetik a menyasszonyt abba a ruhába, amit magukkal hoztak. Haját kontyba fésülik s bekötik azzal a kendővel, amit az esküvői szertartásra magukkal vittek a templomba, s ott »megszenteltették«. Azután a magukkal hozott pettyes ruhába öltöztetik. Közben egymással tréfálnak s az új asszonynak pajzán dolgokat mondanak. Egymást kínálják kaláccsal, borral. A felöltöztetett új asszonyt közrefogják és nótaszóval indulnak vele a sátorba. No, megint itt az alkalom a vőfélynek, hogy hivatalát maradék nélkül, becsületesen ellássa. Komoly szavakkal kezdi, majd tréfával., mókával fűszerezi: Mer' szép mony asszonyunk az előbb még lány vó't, De nézzék csak, hogy e'váltódzott. A koszorúját nem látom hová lőtt, Annyi bizonyos, a feje beköttetött. Majd áldást kér az új párra: Áldjuk az Úristent az ő szent felségéért Hogy ez a lakodalom, ily szépen véget ért. Té hintsd mög az új párt égi kegyelömme', Áldd is •mög ükét, számos jó gyerökke'. Áldást kér az örömszülőkre, a vendégekre, majd ismét tréfálni kezd: Mer' az új mönyecske szömöldöke Többet ér, mint a gazda hat ökre. Hát még az a csalfa szöme, az a piros szája, Sokkal többet ér, mint a fejpárna. 162