A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Banner János: Mit adott Hódmezővásárhely a magyar régészetnek?

El kellett mondanom mindezt az igazság kedvéért, pedig a hódmezővásárhelyi ásatókat ezek a vádak távolról se illetik. Mi — Fehér Géza megállapítása szerint

69 — a Hampel nyomdokain jártunk ásatásunkban s »idevágó ásatásaik ismertetésében — sa külföldön mindenki, aki értett ehhez a kérdéshez«. Igazlolásunkra idéznünk kell Fehér Géza megállapítását: »... régészetünk e legfontosabb feladatának jelentőségét nem értettük meg? Ott sem fejeztük be a munkát, ahol már biztos volt az eredmény. E kötelességnek csak a Szegedi Egyetem Régiségtudományi Intézete igyekezett szerény anyagi lehetőségének keretein túlmenőleg megfelelni. Sok temetőt ástak ki, amelyekből olyan anyagot kapunk, hogy XI. századi múltunk megértésére e munka egymagában többet ér,; mint mindaz, amit egyebütt dolgoztak, de a pénzhiány minden temető befejezését megakadályozta. Az ásatok itt világosan látták a kérdést: munkájuk folytatása a legfontosabb kérdés.« Meg kell vallanunk, hogy egyetlen eset kivételével soha se ezeknek az emlékeknek a kutatására indultunk. A Héthalom dűlőben padláson talált germán edény nyomán találtuk meg a gepida és szláv temetőket,

70 de ha már megtaláltuk fel is tártuk mind a kettőt s nem haboztunk a tudományos nyilvánosság előtt is szláv temetőről beszélni. Szakáiháton

71 a nagyon vegyes összetételű őskori telep kimerülése után kezdtünk hozzá a magyar temető feltárásához. A Hunyadi halomban

72 a sajátságos korabronzkori emlékeket kezdtük kutatni, de feltártuk, a lehetőség szerint az előkerült szláv sírokat is. Egyedül a Szenti-tanyában

73 mentünk bemutatott leletek alapján datálható sírok kutatására. Legyen elég ez a négy temető. Ne beszéljünk az előkerült kisebbekről, amelyek közt ott vannak a múlt század végén Varga Antal által feltártak is. Ezeknek a temetőknek kiértékelését magunk végeztük el, akkor amikor közöltük azokat, de jelentőségüket valójában Fehér Géza összefoglaló munkája tükrözi az egész leletanyag megvilágításában. Megállapítása szerint »Hódmezővásárhely környékén — egymástól nem nagy távolságra laktak magyarok és szlávok«. »Hódmezővásárhely környékén találunk külön-külön magyar és szláv temetőt. Ilyen magyar temető a Hódmezővásárhely-szakáiháti.« »... a megtelepedéstől, esetleg valamivel későbbi időtől legalább a X. század végéig használatban volt.« »Ez a középsorsú magyarokból álló telep ... közelében van a szlávoknak is egy, éspedig népes községe« ... »Ennek a temetőnek, a Hunyadihalom temetőjének csak kis részét ásták ki.« »A temető kiásott része... a XI. századból való, régi része azonban biztosan a X. századból, a szakáiháti temető korából.« »Egymástól kb. 1 km-re lévő temetőikben még semmi nyoma a kölcsönhatásnak sem, nemhogy annak, hogy egymással összekeveredtek volna.« 69 Fehér G. megállapításait: A honfoglaló magyarok és a szláv együttélés problémái с kéziratban maradt munkájának 87., 111., 115., 118—120., 124., 126., 134., 135., 137. lapjairól vettem. Ennek lehetővé tételéért ifj. Fehér G. kartársamnak tartozom őszinte köszönettel. Lásd még: Fehér G., A Dunántúl lakossága a honfoglalás korában. AÉ. 1956. 35—36. 70 L. 65. jzt. 71 Dolg. 1936. 205—216. Bálint A. 72 Dolg. 1937. 66—69. Banner J. 73 Dolg. 1942. 144—145. Párducz M, 146