A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Banner János: Mit adott Hódmezővásárhely a magyar régészetnek?

belőli időrend kérdését. Az ettől 300 m távolságra lévő Kovács-tanyai település, még jobban kizárta az egyidejűség lehetőségét, hiszen ez még a rossz szomszédnak sem távolság. De sem ez, sem az utána következő kotacparti Vatatanyai, bodzásparti Pap-tanyai és hámszárítói, majd az utolsó négy kökénydombi ásatás sem adott a kérdésre feleletet, s bár azóta a Körös kultúra nagy gonddal és hozzáértéssel megírt kitűnő monográfiája

42 is megjelent, az időrend kérdését — magyar lelőhely anyagból megoldani nem tudta. A kérdéssel kapcsolatban azóta Romániában és Jugoszláviában is folytak ásatások és a belső időrend kérdése is felvetődött. Magyar régészek azonban ebben a kérdésben még nem hallatták szavukat. Még egy új kőkori ásatás jelentőségére kell felhívni a figyelmet. A szakáiháti Diószegi-tanyában

43 az Alföldön addig vagy egyáltalán nem, vagy csak kevés helyen ismert régészeti anyag került elő. Előbbi azt mutatja, hogy a bükki kultúra késői szakaszában az Alföldre is eljutott. A másik a vonaldíszes kerámia jelenléte, részben festett anyagának itteni előfordulását bizonyítaná. Sajnos, az előkerült leletek annyira keveredtek, hogy szétválasztásuk csak forma és díszítés szerint volt lehetséges. Ennek a lelőhelynek anyaga is többször foglalkoztatta a hazai, újabban a külföldi szakembereket is. A kérdés körüli vita még korántsem dőlt el — mint sok más új kőkori problémánk megoldása — de sajnos a terület már nem alkalmas a döntő szó kimondására. Talán más hasonló telep jobban rétegeződő anyaga fog feleletet adni a kérdésre. Ez, az akkori viszonyok közt nagyarányú új kőkor kutatás nemcsak páratlanul gazdag eredményeket hozott, hanem más kultúrák felé is terelte a figyelmet. A régész nem úgy dolgozik, mint a szarvasbikára lesbenálló vadász, aki minden más vadat futni hagy nemes zsákmánya elejtése érdekében. A régész sem téveszti szem elől a fő célját, de mindent észrevesz, feljegyez és összegyűjt. így volt ez a kotacparti Vata-tanyai

44 ásatás esetében is. Ezt a munkát azért kezdtük el, mert bemondás szerint szőlő alá forgatás alkalmával népvándorláskori kardokat találtak. E kor emlékeiből a felszínen természetesen semmi sem látszott, de annál több különböző korú őskori cserép feküdt szerteszét. Már a próbaásatás bodrogkeresztúri rézkori sírokat és rendkívül gazdagnak látszó Körös kultúrába tartozó telepet fedezett fel. A három nyáron át tartó ásatás, amely a tanyaépületeken és a köztük lévő virágos kerten kívül minden területet feltárt, meghozta a Körös kultúra máig is párja nélkül álló lakóházát s a jól megfigyelt leleteknek olyan tömegét, amellyel egyetlen lelőhelyünk sem rendelkezik. De adott egyebet is. Lehetővé tette a korarézkori (polgári) és javarézkori (bodrogkeresztúri) temetők szétválasztását,

45 amelyek mintegy 100 m távolságra voltak egymástól s a két külön temetőben az egymással való érintkezésnek semmi nyomát nem találtuk. Ez annál is inkább figyelmet érdemel, mert a korarézkori temető edényei közt volt olyan, amelyik az itt nem képviselt tiszai kultúra forma42 Kutzián I., A Körös kultúra. Diss Pann II. 23. 43 Dolg. 1935. 76—96. Bálint A., Banner J. 44 Dolg. 1932. 1—48., 1933—34. 54—84., 1935. 97—125. Banner J.; Dolg. 1932. 103— 110. Párducz M. 45 B. Kutzián L, mai meghatározása szerint. Conference archéologique. Budapest, 1955. 80. 141