A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Csallány Dezső: Az Átokháza-bilisicsi avarkori sírleletek

15. alatti kisszíj végek mellett, hasonló stílusú harmadik példányt várhattunk volna a XXIX. t. 18. alatti helyén; a hiányt egy újabb készítményű, életfa-motívumú kisszíj véggel pótolták. A laposlevelű indás garnitúrát a Deszk D. 128. sír rokon veret-sorával hasonlíthatom össze,

29 az életfa-díszes kisszíjvéget pedig a kiskőrösi 147., 155. sírjának hasonló vereteivel,

30 de a XXXI. t. 7—11. és a XXVI. t. 15—17. számú darabjaival is összekapcsolhatjuk. A bilisicsi 1. sír (1926) ólomból öntött övdísz-garnitúráját (XXVI. t. 1—20.) Fettich Nándor ismertette,

31 Takács Zoltán pedig a figurális övdíszek ábrázolását rekonstruálta.

32 Az ábrázolás egyes részletei tisztán nem vehetők ki, de úgy látszik, hogy a kilépő, négylábú, szárnyas sárkánykígyót ábrázol, amelynek feje visszafordul és csőrében hosszú, hurokban hajló farkát tartja. A garnitúrából csupán az övcsat alakja és díszítése a laposlevelű indával képviseli a korábbi periódust, A nagyszíjvég (XXVI. t. 14.) gyöngysorkerete a két részre osztott mezővel, áttört mintájával, a köpűs rész szőlőfürtös kiképzésével már újabb időket mutat. Csaknem azonos példányt ismerhetünk meg Győr-Űjszállásról

33 és Szentes-Nagyhegyről.

34 A gyöngykeretes, kétmezejű szíj végminta igen elterjedt a késő IX. századi avarkori leletek között, mégpedig törzsi határokra tekintet nélkül. A harmadik garnitúra-típus (XXVII. t. 2—10.; XXXI. t, 1—6.) sajátságos és váratlan divatú fejlődést mutat. A szíj végeken és részben az övvereteken félköríves levél-párok jelennek meg, finoman vésett sziromdíszekkel és pontozott háttérrel együtt. A félköríves levélmintákat térkitöltő ékek választják el egymástól. A veretek oldalszélei többnyire öblös profilúak. Jellegzetes az övcsatok (XXVII. t. 9.; XXXI. t. 3.) csaknem kerek karikája és a három szögecscsel átvert, címerpajzsalakú, csuklós csatveret. A félköríves levelekkel díszített övdísz-garnitúrák már ritkábbak, a legkésőbbi avarkori leletekhez tartoznak. Régészeti kapcsolataikra legutóbb egy dolgozatomban már rámutattam.

35 Ide tartoznak például Szentes-Felsőcsordajárás, 4. sír,

36 Szentes-Nagyhegy, Gálfy Lajos szőlője 220. sír;

37 Szentes-Nagyhegy, Juhász János szőlője, 1926. évi lelet.

28 Meglepő és időrendi szempontból döntő fontosságú, hogy a félköríves levélpár-minta a karosí honfoglaláskori magyar temetőben szíjvégen is megjelenik. A temetőt két arab ezüst dirhem datálja. Az egyik samanida arab, Isma'il bin Ahmed (892—907) korából, a másik abbasida arab, Abbas Ahmed 29 AÉ, 1943, XXX. t. 30 Horváth T., i. m. XXX. t. 28—29, 17, XXXI. t. 25—26. 31 Fettich Nándor, A honfoglaló magyarság fémművessége: AH, XXI, 1937, 20—21. 1., IX. t. 32 Takács, Zoltán, Ostasiatische Zeitschrift, XVII. (1941—1942), 127. 1., 24. ábra. 33 Fettich, Győr stb., i. m. V. t. 3. 34 Publikálatlan temető a szentesi múzeumban, Juhász János nagyhegyi szőlőjéből, 133. sír. Ld. Csallány, D., Arch. Denkmäler, 199. 1., 925. szám. 35 Csallány Dezső, A X. századi avar továbbélés problémája: Szabolcs-Szatmári Szemle, 1956., 1—4., 39—48. 1., I—V. t. 36 U. itt, II. t. — Ld. Arch. Danikmäler, 197. 1., 907. szám. 37 U. itt, III. t. 38 U. itt, 47. 1. з у 129