A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Párducz Mihály: Dák leletek Jánosszálláson

DÁK LELETEK JÁNOSSZÁLLASON I A magyar régészeti irodalom már évtizedek óta számontartja Jánosszállás nevét. Kovács István 1914-ben ismertette azokat a sírokat, amelyek a jánosszállási vasúti megálló közelében, a 307. számú őrház szomszédságában kerültek napvilágra.

1 A vasúti pályával kapcsolatos földmunkák során találtak két sírt, amelyek hitelesítésére Kovács István az ásatást elvégezte. Munkája eredményeként további öt sírt talált, s így összesen hét. sír anyaga alapján vonta le azt a következtetést, hogy az i. u. I—

IV. század idejéből való, valószínűleg kis sírszámú szarmata-jazig temető sírjai kerültek elő. Azóta az ebbe a korba sorozott lelőhelyek száma Szeged környékén is, különösen Móra Ferenc ásató tevékenysége következtében jelentősen megnőtt, s nia már bizonyos határok között pl. társadalomtörténeti szempontból is tudjuk értékelni szarmatakori emlékeinket. Emiatt is igen jelentősek azok a leletek, amelyek sajnos csak szórványos anyagként, 1934-ben kerültek be a szegedi múzeumba. A jánosszállási vasúti megálló közvetlen közelében volt Gróf Árpád féle • földön földforgató munka folyt. A partosabb rész földjét leásták és elvitték az alacsonyabban fekvő vizes területek feltöltésére. Rendszeres ásatásról nem lehetett szó, a szegedi múzeum megbízottja csak arra szorítkozhatott, hogy a munkát állandóan figyelje és az előkerült leleteket megmentse. A területnek településre alkalmas voltát mutatja az, hogy az aránylag kis kiterjedésű, földmunkával bolygatott részen három korszak emlékei kerültek elő. A legkorábbi leletek koravaskori (Hallstattkori) urnás temetkezésekből valók (i. e. IX—

VIII. század). A leletek következő csoportja úgy látszik részben telepről, részben temetőből származik, ezek a szarmatakor legelejéről (sőt azt megelőző időkből) és a végéről valók. Végül a harmadik csoport leletei, kb. 30 sír honfoglalás, illetve árpádkoriak. Ez alkalommal csupán a szarmatakori emlékekkel szeretnénk behatóbban foglalkozni. Igen nagy kár, hogy az alább ismertetendő leletek előfordulási körülményeiről jóformán semmit sem tudunk. Csupán egyetlen edény (III. t. 12a—b) ismertetésénél mondja a leltári könyv, hogy: »A jánosszállási megálló mellett elterülő Gróf Árpád féle földön folyó földforgatást figyelő Kotormány János egy előkerült lakógödörben talált egy csorba, őskori agyagedényt. Oldala bütykökkel és horgokkal van díszítve, egy füle van az oldal közepén-^ Kétségtelennek látszik tehát, hogy a dák jellegű tálacska (a szóbanforgó »őskori« füles tálacska ugyanis az ország legjellegzetesebb dák edényei közé tartozik), lakógödörből, 1 Kovács István: A jánosszállási jazyg temető (Cimetière jazigue de Jánosszállás). Dolgozatok, 1914, S. 109—117, 118—120. 15