A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Bálint Alajos: A Kiskunfélegyháza–templomhalmi temető

tezésben geometrikus díszek (háromszög, félkörök) vannak. Csaknem párját Hingán találták és Shafarik-Schulmann, közleményük XI. t. 8-, 12. képein mutálták be. A X. t. 34. képünkön a gyűrűfején gótikus M-betű díszlik. Egyik szórványlelet gyűrűfején bevésett kettőskereszt van (X. t. 33.), a mezőt ugyancsak bevésett, vízszintes szaggatott vonalkák töltik ki. A gyúr űf ej et körbefutó, bevésett vonal szegélyezi. Csaknem azonos díszítésű a 4. sír gyűrű melléklete (X. t. 29.), töredékes állapotban. A 17. sír gyűrűje ezüst, illetőleg valamilyen fehérfém anyagú, amely morzsolható, erősen mállékony és rossz ötvözetű (X. t. 31.). A sírokba tett használati tárgyak között néhány késpengét találtunk- A 7. sírban voltak a XVI. t. 17. képen bemutatott töredékek. Ez a példány hoszszú, egyélű egyenes vaskés volt, amelynek hegye, az éle felől erősen ívelt. A 122. sír vaskése párja az előbbinek, amelynek markolatnyújtványában a nyélborításokat .magához szorító szegecsek ma is megmaradtak- A kés markolatának legvégéről a szegecs kiesett, az erős oxidáció miatt helyén lyuk maradt (XVI. t. 16.). Ugyanilyen a 6$. sír markolatnyújtványa, amelyben két szorító szeg állott (XVI. t. 14.). Figyelmet érdemel a 132. sír késnyele (XIV. t. 10., XVI. t. 13.). Ez tégla lap keresztmetszetű .vaslemezből készült, amelyet ötször, spirálisan csavartak meg. A restaurálás előtt, a nyél belsejében farost maradványok is voltak. A késpengéje azonban igen vékony lehetett, mert már a feltáráskor anynyira el volt rozsdásodva és morzsalékony volt, hogy megmentenünk nem sikerült- A penge — az oxidációs maradványokból ítélve — mintegy 7—8 cm hosszú s kb. 1,5 cm széles lehetett. A 41. sz. gyermeksír jobb medencelapátja mellett kis üveggömböt találtunk, törött állapotban. A XI. t- 1$. képén, kb. feles, a XIV. t. 9. képén eredeti nagyságban mutatjuk be. Nyaka, ill. talán fülnek kiképezett feje letörött. Valószínűleg gyermekjáték lehetett, mint az e kori sírmellékletek kőgolyócskái (pl. Mohács—Csele-pataki), vagy a nyársapáti, még publikálatlan temetőben előkerült kis üveggörnböcske. A Kiskunfélegyháza-templomhahni temető sírmellékletei bármilyen szegényesek, mégis jelentősek. A Móra Ferenc által kiásott Szeged-öthalmi temető leletanyaga Nagy Lajos »szerecsenfejű dénáraival« volt datálva. Nagy Lajos pénzeiből a csúti temetőben is találtak. A kiskunfélegyházi leletek pedig azt mutatják, hogy az ízlés teljesen azonos az említettekével. Különös figyelmet érdemelnek temetőnkben a temetési szokásokkal kapcsolatos vizsgálataink. Megállapíthattuk, hogy a társadalmi rend a XIV—

XV. században már erősen tagozódott, a feudális rend tagjai temetőnkből hiányoznak. A telkes jobbágyok szépen körülvasalt ládaalakú koporsói mellett felismerhettük a még szegényebb parasztok fa-kérgekből összeállított koporsóit. A koporsónélküli temetkezés pedig arra vall, hogy akiket így földeltek el. szegény zsellérek voltak. A temető teljes feltárásával azt lemérjük, hogy a XIV—

XV. századi temetkezési szokásokat és a korabeli magyar nép mindennapi életét részleteiben is tanulmányozhatjuk. Bálint Alajos 6* 03