A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Dienes István: A bordányi (Csongrád m.) honfoglaló magyar asszony lószerszáma

voltak az f-jellegű veretek felszerelve.

19 Ugyanakkor mindkét — a 4 és 2 mm-es — szíjat a nagy korongos veretek fogták össze. Ezek szegecsei a két szíj együttes vastagságának megfelelő szíjréteget értek át.

20 Alább adjuk a bordányi lószerszám rekonstrukciós rajzát

21 (2. kép), amely veretek helyzetét jól szemlélteti. Mint látjuk díszes kantára, véretekkel kivert egyszerű szügyelője és egyszeresen átkötött farháma nagyjából megegyezik az eddig ismert lószerszámok legősibb változataival. Keresztszíjas farháma is olyan fajta, amit a magyarság az egyszerű farhámfajta mellett még keletről hozhatott Fig. 2. kép magával.

2- Igaz, megint olyan területről ismertük meg, ahol az avar néptöredékek jelentős része élhette át a honfoglalást. Márpedig László Gyula kutatásai szerint — különösen a több keresztszíjból alakított hálós-farhám — az avarok kedvelt divatja volt, s így annak legegyszerűbb változata az ő hatásukra is meghonosodhatott honfoglalóink körében.

23 A bordányi sír ebből a szempontból semmit sem bizonyít. Jelentősebb, hogy a feltűnően gazdag lószerszám ismét 19 Tévedés volna azt hinni, hogy az átkötőszíj a farhám szíjánál csak keskenyebb lehet. Gondoljunk pl. a csókái avar lószerszám (László Gy., AH. XXVII. i. m. 46. kép.) a farhám szíjával egyező (ha nem nagyobb!) szélességű keresztszíjára. 20 Az e-típusú korongos veretek hasonmásainak rögzítőszegecsei is ilyen feltűnően hosszúak: pl. a kunszentmárton—szentesi úti (Hampel J., Ujabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. [Bp. 1907] 122. és 19. t. 3.), törteli (Ua„ Alterthümer i. m. III. 409. t. 2.) stb. Valószínűnek tartjük, hogy ezeknél a lószerszámoknál is a farhám- és az átkötőszíj keresztezésénél volt a helyük, tehát a bordányi farhámtípus általános volt a honfoglalóknál. 21 Elkészítésénél László Gy. rekonstrukciós rajzait vettük alapul. A rajzokért Boross Ilonának, a fényképtáblákért Molnár Lászlónak hálás köszönet! 22 László Gy., ETI Évkönyve 1942. 153. 23 Uo. 152—153. és A honf. magy. műv. Erdélyben i. m. 54-756.' 42