A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Beretzk Péter: A fehértói rezervátum biológiai jelentősége

helye. Vonulás idején, főleg őszi vonuláskor, változatos madárvilág népesíti be a rezervátumot. A rendszeres átvonulok mellett vannak szórványosan, illetve ritkábban jelentkezők. Még nyári időkben is gyakran megfordulnak az északibb és déli tájak kóborlói. Egyes teleken észak vendégei találják meg áttelelési lehetőségüket. Vonuló fajok közül meg kell említenem azt a néhány fajt, amely részben tömegénél, részben megjelenésénél fogva hazánkban csaknem kizárólag a fehértói rezervátumra jellemző. A Numenius phaeopus március második felétől május elejéig sok tízezres tömegben halad keresztül. Mezőgazdasági táblákról táplálkozik, gazdasági jelentőségük felderítése a Madártani Intézet kutatóinak részvételével most folyik. Az Arquatus faj ősszel sokasodik össze. Gazdasági jelentőségük hasznosságuknál fogva figyelemre méltó. Érdeklődésre tart számot a Limicola platyrchincha. Ebből a fajból a Fertő-tavon került elő 1895-ben az első .példány. 40 évvel később, 1935-ben a fehértói rezervátumon észleltem második megjelenését; ettől kezdve számára alkalmas víz és sárviszonyok mellett gyakorta jelentkezik. A Fehértavon kívül még Sárszéntágotán észlelték. A hatalmas termetű csérfaj, a Hydroprogne tschegrava a Velencei tóról 1890. évi első előfordulása után lett ismert. Ez a madár a Fehértónak kisszámú, de rendszeres átvonulója. Gyakran nyári kóborló. A hazánkban ritkán megjelenő Stercorariusok mindhárom faja ismert a rezervátumon. A S. parasiticus többedmagával csaknem minden évben, a longicaudus 5 ízben, míg a S. pomarinus csak egyszer volt megfigyelhető. Legkorábbi stercorarius megjelenés jún. 21, legkésőbbi szept. 25, A fehértói gyűjteményben több olyan faj van, mely országos viszonylatban egyedüli példány. Ilyen a Podiceps auritus, Larus hyperboreus. (Két magyar L. hyperboreus a Madártani Intézettel együtt elhamvadt.). Az alábbiakban a rezervátum ritkábban megjelenő madarait sorolom fel, feltüntetve előfordulási adataikat. (A többször előfordulóknál a két szélső megjelenési időt). Charadrius hyaticula tundráé V. 16. (Egyetlen magyar tundráé alfaj); Larus eanus major XII. 6. (Egyetlen magyar hazai alfaj); Larus argetatus michahellesii (további megfigyelési adatok gyűjtés alatt); Prunella modularis IV. 14., II. 5; Carduelis flavirostris (9 alkalommal) XII. 9.: III. 9.; Plectrophenax nivalis XI. 19.; XII. 6.: Eremophyla alpestris (egy télen) XII. 26.; III. 15.; Motacilla flava Feldeggi (egy előfordulás) VI. 12.; Motacilla cinerea (4 alkalommal) IX. 17.; XI. 2.; Buteo rufinus X. 12.; Circus pygargus (2 alk.): VIII. 10.; IV. 24.; Cygnus cygnus (4 alk.); X. 23.; II. 18.; Branta ruficollis (3 alk.); XI. 8.; XII. 16.; Pelecanus onocrotalus (2 alk.): V. 5.; VIII. 20.; Podiceps auritus (2 alk.); XI. 9.; XII. 7.; Arenaria interpres (11 alk.); V. 22.; VI. 5; VIII. 21.; X. 23.; Calidris canutus (5 alk.): IX. 4—

IX. 22.; Crocethia alba (8 alk.); IX. 5.; IX. 23.: Pha^aropus fulicarius (1 alk.); V. 10.: Haematoous ostralegus (3 alk.); VI. 7.: VIII. 28.; IX. 7.; Limosa lapponica (8 alk.); VII. 22.; IX. 21.; Numenius tenuirostris (9 alk.V. VII. 6.: I. 18.; LarUs hyperboreus (1 alk.); I. 5.; Rissa tridactyla (7 alk.); XI. 5.; XII. 7.; Terekia cinerea (1 alk.); IX. 15. 1937. óta rendszeres madárjelölést folytatunk. Több ezer gyűrűt tettünk 50 faj csűdjére. Legtömegesebben a Larus ridibundust és a Sterna hirundot jelöltük. 9 fajról kaptunk visszajelentést, Larus ridibundusról 44-et. Szovjet, svéd, német és cseh gyűrűvel és más hazai tájon végzett jelöléssel 12 faj került elo a rezervátumon. A kert, erdő és mező madaraihoz hasonlóan megindult a kutatás a mocsári madarak gazdasági, elsősorban mező- és halgazdasági szerepére vonatkozólag. A nagyobb mennyiségben és jelentős tömegben fészkelő és hozzánk érkező fa152